14 éve, hogy együtt vagyunk.
Tisztán emlékszem rá, mikor először megpillantottam, pár nappal a 20. születésnapom előtt. Már olyan régóta vágyakoztam utána, és akkor, ott volt előttem teljes életnagyságban. Körülötte minden elhomályosult, csak őt láttam rivaldafénybe burkolózva, 2 centivel a föld felett röpültem hozzá. A bőröm a bőréhez ért, magamba szippantottam az illatát, éreztem, hogy hevesebben ver a szívem. Annyira boldog voltam, tudtam, hogy soha többet nem akarom elengedni.
Azóta is mindig számíthatok rá. Rengeteg közös élményt gyűjtöttünk az évek alatt, bejártuk Európát, sítáboroztunk, buliztunk, együtt voltunk hóban-rosszban. Voltak, akik ferde szemmel nézték a kapcsolatunkat, megkérdőjelezték, hogy valóban illünk-e egymáshoz... de aki nem tudta elfogadni, hogy mi összetartozunk, annak ágyő, fel is út, le is út, nem engedtük, hogy bárki közénk férkőzzön.
A nyarakat általában külön töltjük, de akkor is sokat gondolok rá, apró morzsákat csipegetek fel a régi emlékekből, és elmélázok rajta, hogy milyen örömteli lesz a viszontlátás.
És ma végre eljött a várva várt pillanat. Reggel felkeltem, kinéztem az ablakon, és tudtam, hogy ma újra megsimogathatom, magamhoz ölelhetem, és minden másodpercet együtt fogunk tölteni a havas tájak szépségében gyönyörködve. És úgy is lett!
Köszönöm az elmúlt 14 évet Dr. Martens! 
Még legalább ugyanennyit kívánok magunknak! :)
Csókol: AnyuAsszony
U.i.: De utána sem lesz megállás, mert a Nagy bejelentette, hogy mikor felnő, Ő is szeretne viselni téged! Vigyázz magadra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.