Te mihez kezdesz az ananász levelével? Grőbné Vadas Erika mokaszint varr belőle.
Rengeteg kisgyermekes anyuka igényli, hogy valamilyen alkotó tevékenységet végezzen, melynek kézzel fogható produktuma van. A varrás, kézműveskedés mindig az életed része volt, vagy belőled is az anyaság hozta ki az alkotási vágyat?
Minden a második esküvőmre való készülődéssel kezdődött. Nem lévén sok pénzünk, amolyan igazi DIY menyegzőnk volt, ahol a dekorációt saját kezűleg készítettük el. S bár előtte is varrogattam, díszpárna huzatot, függönyt, de olyan, mintha egy gátat tört volna át bennem, rákaptam az alkotás örömére. Onnantól fogva elég sok technikát kipróbáltam, fűztem gyöngyöt, varrtam filc díszeket a karácsonyfára, transzferáltam, bútort újítottam fel stb.
Mi volt az isteni szikra? Honnan jött az ötlet, hogy mokaszin varrásra add a fejed? Emlékszel, milyen volt az első cipőcske, amelyet elkészítettél?
Az akkor született keresztfiam számára kerestem a Pinteresten – hol máshol – valami egyedi, kézzel készített ajándékot, és teljesen véletlenül jött velem szembe a kis puhatalpú mokaszin szabásmintája. Nem is gondolkodtam másban, tudtam, hogy megtaláltam a tökéletes meglepetést. A prototípust egy régi műbőr nadrágomból kézzel varrtam, ami ugyan már nincs meg, de képet még őrzöm róla. Tetszett az eredmény, így jöhetett „élesben” a megálmodott darab, még mindig kézzel készítve. Mivel vegetáriánus / félig vegán vagyok, ezért az állati bőr számomra nem volt út. Így találtam meg először a textilbőrt, amit ma már rengeteg színben, minőségben gyártanak. Sokan még mindig a régi PVC tartalmú műbőrként gondolnak rá, holott ma már egyes darabok drágábbak, mint a valódi bőr, légáteresztőek, allergénmentesek, rugalmasak, könnyű velük dolgozni, és nem utolsó sorban senkinek nem kell meghalnia érte… Számomra kétségtelenül ez volt a fő előnye!
És akkor már tudtad, hogy ez a Te utad, és megálmodtad a Tender Toes-t? Vagy nem volt ennyire kézenfekvő a dolog? Támogattak életed fontos szereplői, vagy inkább igyekeztek lebeszélni?
Egyáltalán nem gondolkoztam benne, mint lehetséges vállalkozás, ez is csak egy kedves hobbinak indult. Az ajándék megvarrása után azért még készítettem jó pár darabot születendő kisfiunknak is, akivel ekkor már 4 hónapos várandós voltam. Ezeket látva keresztfiam édesanyja és férjem külön-külön is arra biztattak, hogy erre bizony komolyan is lehetne építeni. Először hárítottam, mondván: van elég dolgom, elfoglaltságom, és ez is csak ugyanolyan kézműveskedés, mint a többi…
Persze beletették a bogarat fülembe: ekkor már anyósomtól kapott táska varrógéppel számtalan „tesztpéldányt” megvarrtam, kísérleteztem a fazonokkal, sablonokkal, méretekkel, igyekeztem kitalálni valami jól csengő, „árulkodó” nevet, elkezdtem körbe nézni a piacon, hogy mégis mire számítsak, és úgy láttam, hogy ekkor még alternatív anyagból senki nem varrt baba mokaszint – másik két, állati bőrből dolgoz vállalkozással egymásról nem tudva szinte egyszerre indultunk. Mivel nekem más volt a filozófiám, így szépen megfértünk. Szóval 2015 nyarán elindítottam a Facebook rajongói oldalamon keresztül a kis egyszemélyes vállalkozásomat – amibe aztán édesanyám hamar bekapcsolódott az anyagok kiszabásával, mert egyedül nem bírtam.
Hogyan találtál rá a Pinatex-re? Őszintén szólva, bár érdeklődöm a környezetkímélő megoldások, az újrahasznosítás, az állatvédelem, és ezekkel kapcsolatos mindenféle alternatív lehetőségek iránt, de még nem hallottam erről az anyagról. Mit érdemes róla tudni?
A vállalkozás beindítása után nem sokkal találtam meg őket, amikor aktívan kerestem az alternatív, természetes megoldásokat az állati bőr helyettesítésére. Azonnal írtam is a cégnek, érdeklődtem a feltételek felől. Sajnos ekkor még nem engedhettem meg, hogy végül vegyek is, hiszen ekkora tőkével nem rendelkeztem (nagy mennyiséget kell egyszerre megvenni, s mivel új, alternatív fejlesztés, ezért az ára igencsak borsos). De a szívemben megőriztem ezt a vágyat, és két évvel később, hosszú levelezgetési, várakozási idő, és egyeztetgetések után végre megérkezett hozzám ez a fantasztikus anyag. Oldalakat lehetne zengeni a jó tulajdonságairól, és akit mélyebben is érdekel, azt csak biztatni tudom, hogy látogasson a Pinatex saját oldalára akár a Facebookon, akár a weben. Itt csak annyit róla, hogy semmilyen állati eredetű összetevőt nem tartalmaz, rugalmas, légáteresztő, abszolút bőrbarát, mivel mentes minden káros anyagtól és agresszív kemikáliától. Az ananász termesztés mintegy mellékterméke, így előállítása nem igényel plusz ivóvizet, extra jövedelem a farmernek – hiszen ezt előtte legtöbbször kidobták. A cég egyszer kiszámolta, hogy hány száz millió szarvasmarha életét lehetne évente megkímélni – annak minden egyéb környezetkárosító hatásával, ha helyette Pinatexből dolgoznának. Ez utóbbi azonban még várat magára, hiszen a cég maga is olyan kicsi jelenleg, hogy nem tudja ellátni a rengeteg igényt, amit a divatiparban ők maguk is támasztottak. Szerencsére egyre több designer ismeri fel a bőr alternatív anyagokban a lehetőséget, így nagy a keletje. Egyelőre itthon is egyedül én dolgozhatok a Pinatex anyaggal, de évről évre több embert tudnak kiszolgálni.
A magánéletedben is fontos szerepet tölt be a környezet- és állatvédelem?
Főleg az állatvédelmen van a fókusz, ami mindennek az alapja volt. Sokszor vittem haza ilyen-olyan sebesült, vagy kidobott állatot, több szervezetet is segítünk anyagilag. Férjem, édesanyám nagyon támogató, de jelenleg „létszámstop” van nálunk, három nagytestű kutyánkkal családtagként élünk együtt. Szerencsésnek érzem magunkat, mert olyan helyen lakunk, ahol napi kapcsolatban vagyunk a természettel.
S ami a lényeg, kisfiunknak is azt a szemléletet igyekszünk átadni, hogy becsülje és óvja a környezetét, mert felelősséggel tartozunk a tetteinkért, amik kihatással vannak nem csak a mi, de mások életére és az eljövendő nemzedékekre is.
Régen sokat álmodoztam arról, hogy lesz egy aprócska cukrászdám, ahol a kínálatot „mintha anyu sütötte volna”. De már álmodozásaim közepette is azon „aggódtam”, hogy ha beindul az üzlet, nem vész-e a ködbe az eredeti küldetés, az otthon íze... Neked mi a célod? Mokaszinkészítő nagyvállalattá szeretnél válni, vagy megmaradnál inkább egyszemélyes alkotónak, hogy továbbra is minden termék a Te kezeden mehessen át, és beletehesd szíved-lelked?
Abszolút az utóbbi, mintha rólam írtad volna a fenti sorokat. Ezért - ha lehet így mondani - „szándékosan” tartom kicsiben a vállalkozást: nem vagyok ott minden babás termékeket áruló üzletben – noha folyamatosan kapom a megtisztelő megkereséseket, nem üzemeltetek webshopot, nem piacozom folyamatosan, nem hirdetek hatalmas összegekért, nem látom el a hírességeket mokaszinnel. Szóval mindent csak kicsiben: egy-egy piac, egy-egy üzlet, egy-egy kampány. Egyszerűen nem tudnám megtartani azt, hogy én magam készítsek el minden egyes darabot, tényleg nagy gonddal és szeretettel. Számomra az már egy másik szint lenne, ha kiengedném ezeket a folyamatokat a kezemből – szó szerint is. Így tudom megőrizni azt a személyes jelleget, amit számomra a „handemade by love” képvisel. Szóval a jelenlegi célom, hogy nem nagyüzemi keretek mellett igyekszem értéket adni a kézműves termékeimmel. Közben persze szélesedett a kínálat számtalan fazonnal, kiegészítőkkel, felnőtt espadrilles-ekkel.
Ehhez hozzátartozik, hogy nem állok most sem egy lábon, pszichológiai tanácsadásokat, pár- és családterápiákat is tartok, így ennek a kettőnek kell megférnie egymás mellett a családomon túl. De ha esetleg úgy alakul az életem, hogy a fenti dolgokat át kell gondoljam, akkor is nagyon szívesen ülök be a varrógép mögé napi 8 órában, heti 5 napban.
És mi történik, ha mindenki Tender Toes-t szeretne adni a gyermeke lábára? :)
Hahaha, jó kérdés! Ebben a pillanatban akkor gyakorolnom kéne a határok betartását és a nem-et mondás képességét, vagy nagyon hosszú éjszakáknak néznénk elébe én és a varrógépem. Viccet félretéve, erre nem dolgoztam ki stratégiát, de ha ez a helyzet állna elő, akkor a fent beszéltek alapján kéne meghoznom jó pár döntést.
Ha jól tudom, minden darab egyedi. Teljes mértékben kézzel készülnek a termékeid? Mennyi időt vesz igénybe egy pár mokaszin megalkotása? Nappal dolgozol, vagy éjjeli bagoly vagy?
Igen, abszolút egyedi és kézzel készült. Minden darabot megrendelésre készítek, az adott vásárló lábára és igényei szerint – leszámítva persze azt az évi 1-2 piacot, és 1-1- bolti jelenlétet. Nagyon nehéz átlagot mondani, hogy mennyi idő egy-egy mokaszin megvarrása, ez a fazontól is nagyon függ: egy bélelt csizma az összes részletével együtt több óra, vagy egy szegecses darab is elég idő igényes, és akkor még ott van a kis Mini- Converse fazon, amire tűvel-cérnával varrom rá a díszítést. Nem beszélve arról, ha esetleg elrontom, mert azért ilyen is van bőven. :) Ráadásul a munka nem ér véget a megvarrással, hiszen azt előtte ki kell szabni, utána meg be kell csomagolni és fel is kell adni. Nagyon sokszor a vevők még menet közben módosítanak, egyeztetünk az apróbb részletekről.
Dolgoztam így is, úgy is, nappal is és éjszaka is a férjem és kisfiam mellől felkelve. De ebben nincs állandóság, rugalmasan kell kezelnem, amikor tudok, leülök a gép mellé. :)
A baba mokaszinek mellett készítesz más termékeket is ebből a különleges anyagból?
Hamar kiszélesedett a paletta, és kiegészítőket is el kezdtem varrni: a mokaszinhez illő hajpántokat, nyakkendőket, játék- és cumitartókat. Folyamatosan jött az igény a felnőtt méretű termékekre is, így a tavalyi év nagy áttörés volt, hiszen elérhetővé vált a kész talpakra, kézzel varrt espadrilles fazon is, ami 34-44-es méretig kapható. Ebből is van már a klasszikus fazon mellett, nyitott papucs is.
Egy biztos, most már nem leszek gondban azzal, hogy mit vigyek babalátogatóba! Sőt, én is kérek egy szép pár mokaszint a következő születésnapomra! ;)
Csók, Rita
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wrstjnethn 2019.03.07. 14:18:52
Én a lakásban egyébként is előforduló több tonnányi ananászlevéllel számos dolgot tudok kezdeni. A kisebbek kiválóak vízkőoldáshoz, a közepes méretűekkel bélelem a kukát, a zöldekből pedig kutyaházat építek, eladom őket és a pénzt átutalom a fogyatékos kismenyétek alapítványának.