Szépen lassan összeállnak a karácsonnyal kapcsolatos dolgok. Étel, sütemény... jöhet a díszítés! No, nem a fa díszítése! Az majd 23-án este! Nem... csak úgy a ráhangolódás végett. Mondjuk az ablakra!
Amióta Gyermek van a háznál, kicsinosítgatom az ablakokat, leginkább karácsonyra. Megveszem az üvegmatricát, cuki is, színes is, könnyen fel is ragasztom, ha szerencsém van, egyszerűen le is szedem, ha nem, tavasszal szívok vele, mikor AzUram már több hete mondogatja, hogy ideje lenne elbúcsúzni a téli díszítéstől...
Idén egy vásárlás alkalmával megláttam az óarany díszeket, és úgy döntöttem, hogy a karácsonyfát ugyan nem fogom megreformálni, de ha már szép, új és hatalmas ablakaink vannak, könnyes búcsút veszek a matricáktól. Nem lesz olyan egyszerű, de színes lesz, hogy mennyibe kerül, és hogy sikerül, majd meglátjuk... Végül 29 darab díszért, 250 méter damilért nem egész 1.500,- forintot fizettem. Eddig nem is rossz... Most már csak fel kell rakni! :)
A legtöbb ablakunk földig ér, és nagyon tetszene ezek telibe történő kidíszítése, viszont a Gyermekek életkora összesen 5 és fél év, nem hiszem, hogy sokáig fent maradnának a gömbök a helyükön, és nem gondolom, hogy a damil gyerekjáték. Ezen érveket figyelembe véve a szép széles, fix ebédlő ablakunkra esett a választásom. Ezt az asztal úgyis "ketté vágja", a felső részt ügyesen kidíszítem, és az Aprókák sem érik el. Akkor, lássunk hozzá!
Precíz ember lévén - és mert még soha nem csináltam ilyet - szépen összekészítettem a díszeket, és kiraktam, hogy nagyjából mit szeretnék látni a kiszemelt nyílászárón. A Nagyom asszisztálásával, a padló fugáit segítségül hívva, leszabtuk a damildarabkákat, gondosan egy kis ráhagyással, hogy ha úgy alakul, lehessen játszani a hosszával. Befűztem dupla csomóval, a gömbök akasztásra készen!
Aztán felfogattam egy jókora darab damilt az ablak szélességében, és elkezdtem ráfűzni a díszeket, először a középsőt, aztán az egyik széléről egyet, majd a másikról, és így haladtam szépen befelé. Persze menet közben volt, hogy variáltam a tervhez képest egy kicsit. Bátrabbak - vagy jószemű segítséggel rendelkezők - egyből köthetik is, jómagam egyet fűztem, aztán néztem. Végül minden akasztás közt a fődamilt odafogattam, mert a díszek súlya húzza az egész alkotást, és jól összecsúszik az elképzelt mű. Olló a kézbe, felesleg levágása. Végül, gondos rendezgetéssel, ez lett belőle:
Mindenkinek tetszik, Aki számít, Mindenki boldog. :) Egyszer majd földig érőt is csinálok...
Nálatok hogy alakul az otthon díszítése?
Kellemes karácsonyi készülődést!
Csók, AnyuAsszony
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.