Észrevettétek már, hogy mi, felnőttek gyakorlatilag nem is élünk a jelenben!? És itt most nem arra gondolok, hogy csupán múlt van és jövő, mert a jelen csak egy pillanat, hopp, már el is múlt. Nem! Hanem arra, hogy az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy rágódunk a múlton, elrévedünk a jövőn, agyalunk, tervezünk, aggódunk, de a jelent nehezen, vagy nem is éljük meg.
A babák nem ilyenek. Ők mosolyognak, mert most boldogok, sírnak, mert éppen most valami nem jó, rácsodálkoznak az újra, megtapasztalják, és már jöhet a következő reakció az élet hozta dolgokra. Persze senki ne gondolja, hogy nem hagy bennük nyomot minden egyes pillanat! De igen! Mert megélik a jelent! És alapvetően formálja az életüket minden, de minden, ezért kell olyan figyelmesen terelgetni az útjukat, kezelni a helyzeteket!
Nem gond, ha nosztalgiázunk, mikor felmosunk, álmodozunk mosogatószivaccsal a kezünkben, mérgelődni, aggódni pedig ráérünk porszívózás közben is!
De az igazán fontos pillanatokat ragadjuk meg és éljük át, mert aztán ezek a pillanatok elszállnak, és nyoma sem marad, ha nem voltunk jelen!
Azt kívánom, minél több fontos pillanatot tudjatok megélni, hogy végül valóban életetek lényeges momentumairól legyenek emlékeitek!
(kép: http://himercsilla.hu/a-jovo-ido-kepzese-es-a-megtakaritasok/)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.