Hogyan oszthatja be az ember lánya a legjobban a nap 24 óráját?
C. Szabó Helga "időgazdásszal" beszélgettem, aki nem mellesleg 3 gyermeke mellett 2 vállalkozását is szívvel-lélekkel nevelgeti.

Nagyon fontos az életedben a rendelkezésre álló idő hatékony kihasználása. Gyerekkorodban is rendszerető voltál, vagy inkább igyekeztél átlátni a káoszon?
Én mindig is rendmániás voltam… Amíg nem volt minden a helyén az íróasztalomon, addig nem tudtam nekiállni dolgozni. Még tanulásnál is igyekeztem kialakítani a struktúrát, amit követek, mielőtt elkezdtem volna tanulni. Nem biztos, hogy mindig célravezető volt… de én így éreztem magam komfortosan.

Mi az eredeti végzettséged? Mióta foglalkozol időmenedzsmenttel?
Hivatalosan elméleti közgazdász vagyok. Közel 10 éve az életem része az időmenedzsment.
Korábban egy nagy telekommunikációs cégnél dolgoztam projektvezetőként. Ott a tervezés, az időbeosztás, a határidők tartása elengedhetetlen volt.
Aztán a gyerekek megszületésével az időmenedzsment még nagyobb súlyt kapott az életemben. Ahhoz, hogy a töredékét el tudjam végezni a feladatoknak, amiket elterveztem, hatékonynak kellett lennem. Így elkezdtem olvasni, tréningekre járni, igyekeztem minél több okosságot magamba szívni a témában, aztán persze egy idő után magamra/magunkra szabni.

Az időmenedzsent mellett még lakberendezéssel is foglalkozol.
Igen. A lakberendezés 3 éve kezdődött. Vettünk egy lakást magunknak, amibe beleálmodtunk rengeteg mindent... Én hónapokig a lakással keltem és feküdtem. Néztem a csempéket, olvastam a blogokat, gyűjtöttem az inspirációkat. Azt akartam, hogy amikor beköltözünk minden kvázi kész legyen - legyenek szekrények, ahova pakolhatunk, legyenek képek a falon... legyen meg minden. Ehhez viszont az kellett, hogy folyamatosan tervezzek, szervezzek, logisztikázzak. Aztán 3 és fél hónap alatt elkészült a lakás... Ami nagy szó volt, mert fenekestül felforgattuk. Ráadásul olyan lett, amilyennek elképzeltük. :) Igényes és trendi.
Azt gondolták a barátok és a férjem is, hogy ezzel nekem foglalkoznom kellene. Szóval belevágtunk. Vettünk egy lakást, amit darabjaira szedtünk, és újra összeraktunk. Majd berendeztük, és piacra dobtuk. Nagy sikert aratott, így nem volt kérdés, hogy ez lesz az új business láb.
Azóta is nagy szerelem, így az időmenedzsment mellett ezzel is foglalkozom. Hol erre billen a mérleg, hol arra. De mindkettőből sokat tanulok.

Három gyermek édesanyja vagy. Az anyaság merőben felborította az életedet időbeosztás szempontjából?
Természetesen! :) Kiét nem? :)
Amíg csak édes ketten voltunk, addig egyszerűbb volt minden (bár emlékeim szerint akkor is rém bonyolultnak éreztem). Ha bent kellett maradni egy projektzárást megcsinálni, csak eleresztettem egy telefont a férjemnek, és rátoltam pár túlórát.
Ma, ha 5 percet kések a suliból vagy az oviból, már jön is a telefon, hogy anyuka, a gyerekek még itt vannak... Minden sokkal feszesebb… Mivel én nem vagyok egy éjszakai bagoly, ezért napközben kell megoldanom a munkák nagy részét. Szóval a keretek adottak, így azzal tudok nyerni, ha hatékony vagyok. Ahhoz pedig prioritások kellenek, tervezés, elengedés, nemet mondás.

Mi minden fér bele 24 órába, ha jól meg van tervezve egy nap? Mi az, amit minden nap megteszel?
Van, hogy sok minden belefér, és van olyan is, hogy semmi. Nehéz volt, de el kellett fogadnom, vannak napok, amikor a csillagok úgy állnak együtt, hogy mindent legyűrök, még a hetek óta halogatott dolgokat is elintézem. De vannak olyan napok is, amikor feladom, és inkább elvonulok a sarokba könyvet olvasni. Van, hogy egész napos tréningem van, így gyakorlatilag csak este nézek rá az email-ekre… Van, hogy egész nap burkolatokat válogatok és kiállásokat tervezek… Ritkán van két ugyanolyan napom.
Amit minden nap megcsinálok? A naptáramban végigfutok a napomon, mi az, aminek, ha törik, ha szakad meg kell lennie, és mi az amit elengedhetek. Minden nap rendet kell tennem a konyhában. :) Minden nap olvasok egy keveset.

Hogy néz ki egy átlagos napotok?
Átlagosnak azt tekintem, amiben kicsi ez is van, és kicsi az is.
A család koránkelős, így reggel is van idő egy kis beszélgetésre, pakolásra. Reggel általában vagy én viszem az ovist, vagy én viszem a srácokat iskolába.
Ezt követően mindig kimegyek megnézni az aktuális felújítást. Egyeztettek a kivitelezővel, döntök, ha kell erről-arról.
Utána általában hazamegyek. Otthon aztán email-ezek, rendeléseket intézek, tervezek.
A coachingot, a megbeszéléseket és a baráti csevejeket ebéd környékére / utánra szoktam tervezni. Általában ezekről olyan 3 körül érek haza, amikor is igyekszem megcsinálni az elmaradt vagy újonnan beesett feladatokat.
4 körül indulok a gyerekekért. Van hogy mindenkit én gyűjtök be, van hogy csak az egyiket. Van hogy viszem őket tovább edzésre, van hogy haza...
Általában 5-6 között érünk haza. Innen már a családi élet pörög: vacsora, házi feladatok, egy kis sport magamnak (amibe van, hogy a gyerekek is beszállnak), pakolás, takarítás, olvasás a gyerekeknek, majd altatás, és utána max egy órára ülök vissza a géphez. Aztán fürdés nekem is, ez a relax időm. :) Majd olvasás vagy filmnézés, általában az előbbi, mert utána fél órán belül már alszom is.

Mik a legidőrablóbb szokásaid?
Social media - bár szerintem nem vagyok reménytelen eset, de még így is azt gondolom, hogy lenne miből visszavenni.
Még mindig nehezen mondok nemet, és ez sok időrabló tevékenységet eredményez. :( 
A lakberendezésben törekszem a tökéletes megoldásra, így képes vagyok 5000 lámpát végignézni, hogy megtaláljam a legjobbat… Nem biztos, hogy ez megéri. :)

Nyugtass meg, hogy minden igyekezet ellenére Neked is anya-agyad van néha! :)
Abszolút. Ami nincs leírva, az nálam nem létezik. Ez az interjú is ezért késett több, mint egy hetet. Nem írtam fel… Így elfelejtettem. Az agy nem tárolásra lett kitalálva, ezt már többen megírták, és én gyönyörű példája vagyok ennek…

Van, hogy mély ponton vagy, és egyszerűen nincs kedved semmihez?
Van, főként, mikor kifut egy projekt. Mindig túlpörgettem magam az utolsó időszakokban, így olyankor egy hétig semmit sem akarok csinálni... És általában így is teszek. :) Totál könyv- és sorozatfüggővé válok, csak azt csinálom meg, ami a túléléshez szükséges. Tudom, hogy ez úgyis lecseng, és hogy ez kell ahhoz, hogy újra fel tudjam majd venni a fonalat.

Már így is rengeteg dolgot csinálsz. Minek hatására érezted úgy, hogy könyvvel szeretnéd segíteni a nőket/anyákat, hogy az idejüket megfelelően be tudják osztani? Élvezted az ehhez kapcsolódó feladatokat?
Elsőre ikreket kaptam. A vállalkozási mentorom szerint ez fontos dolog. Most már én is azt gondolom, hogy az, legalábbis abból a szempontból, hogy viszonylag gyorsan rákényszerültem arra, hogy hatékonyan osszam be az időm…. Hogy elengedjek dolgokat (amiket friss anyaként tökéletesen akarunk csinálni), hogy priorizáljak (ha az egyik önveszélyes helyzetben van, azt mentsem :)), hogy nemet mondjak…
Aztán ez a dolog beszippantott, és elkezdtem ebbe az irányba képezni magam. Mire úton volt a harmadik már többrekesznyi időmenedzsmentről szóló szakirodalmon rágtam át magam, arra keresve a választ, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a munkát is a családot.
SPOLIER következik: sehogy - legalábbis közel sem úgy, ahogy a média ezt sulykolja. Ebből a tonnányi szakirodalomból az első felismerésem az volt, hogy jééé! Ezeket a könyveket 90%-ban férfiak írták. Ezekben a könyvekben pedig többnyire hihetetlen szuper és látszólag könnyedén hasznosítható trükkök, tippek, módszerek vannak felsorolva arra vonatkozóan, hogyan is lehetünk hatékonyabbak a munkánkban. A nap kilenctől ötig tartó intervallumában. És mi lesz a több idővel… a kilenc előtti órákkal és az öt utániakkal? Azok elveszhetnek a szürke ködben? Kicsit sem, ezért úgy gondoltam, megmutathatom / megírhatom, hogy egy nő, egy családanya hogyan próbálhatja jobban beosztani az idejét, a 9 előtt és az 5 utáni órákban is. Ezért született a könyv…
Az írást egy idő után kifejezetten szerettem. :) A marketinget már kevésbé. :(

Anyaként önzőség a magunkra szánt idő?
Nem, nem önzőség, sőt, az a szükséges dolog. Nemcsak egy 'urban legend', hogy ha Te jól vagy, akkor jól van a család is.
Nálunk ez gyönyörűen megfigyelhető… Ha projektfinish van, akkor én hárpiává változom. Egyszerűen a felújítás utolsó heteiben annyi döntést kell hozni, annyi dolgot kell lezárni, megoldani, hogy totál kikészülök. Nincs idő feltöltődésre, sportra… És ennek a család issza meg a levét.
Még keresem a bölcsek kövét, hogy enyhítsem a terhet saját magamon, és akkor talán a családnak is jobb lesz, de ezzel szembe kell nézni. Évente van néhány ilyen hét.

Hol lehet nyerni 1-1 percet a mindennapokban?
Attól függ mire.
A social media visszaszorításával egyértelműen lehet időt szerezni olyan dolgokra, melyek fontosabbak, vagy amik nagyobb prioritást élveznek.
Lehet sportolni, amikor a gyerekeket visszük sportra. Lehet művelődni, olvasni, amikor sorban állunk a postán.
De szerintem a legfontosabb, hogy annyit tegyünk egy napba, ami tényleg belefér, ne annyit, amibe belehalunk és kiégünk.
Sokszor olvasom, hogy valaki felsorol 16 tevékenységet, amit aznap el kellene végeznie, és azon kesereg, hogy csak 14 fért bele. Még a 14 is sok. Igen, vannak napok, amikor muszáj mindent megcsinálni, de a legtöbb nem ilyen. Így az a fontos, hogy az legyen meg, aminek meg kell lennie, és szánjunk időt magunkra is… Még azelőtt, hogy a test jelezné, hogy 'Houston baj van!'.

Mit gondolsz, mindent magunknak kell megoldanunk, vagy nyugodtan vegyük igénybe mások, pl. a párunk segítségét?
Segítség kell. Máshogy ez nem megy. És az a jó, ha minél több van. Mindenkinek. :)
Ha teszem azt, felveszel egy takarítót, az jó neked, mert időt ad arra, hogy olyannal foglalkozz, amiben jó vagy, és amiből nagy eséllyel pénzed is van. Te pedig a munkáért fizetsz neki, amiből ő élhet… A család pedig kap egy szép tiszta lakást és egy elégedett anyát, aki aznap azt csináltam, ami jól esett neki.
A skandinávok úgy tartják, hogy ha két ember kellett egy gyerek nemzéséhez, akkor ugyanennyi szükséges a felneveléséhez is, azaz a párunk ne segítsen, hanem vegyen részt a feladatok megoldásában.

Lehet egyszerre mindent jól csinálni, vagy elég, ha egy bizonyos időintervallumban egyensúlyba kerülnek a dolgok?
Szerintem nagyon nehéz minden fronton egyszerre megfelelni. Elég jól talán lehet, de azt sem mindig. Tudom, hogy egyesek szerint ez működhet... Nekem sajnos más a tapasztalatom, hosszú távon legalábbis valami mindig sérül. Vagy az anya, vagy a család, vagy a munka, vagy bármi ami még fontos lenne.

Van titok?
Bár lenne. :) Szerintem minden ember más… Más energiaszinttel, más prioritásokkal, más személyiséggel, más adottságokkal, így nincs egyértelmű módszer, ami mindenkinek jó. Én csak azt tudom javasolni, hogy mindenki próbáljon ki néhányat, és akkor megtalálhatja azt a párat, ami neki segíteni tud.

Ti már rátaláltátok a saját titkotokra? Én még keresem egy kicsit. :)
Csók, Rita

Ha tetszett az interjú, kövessetek minket itt a blogon, vagy az AnyámAsszony a Facebook oldalán!