AnyámAsszony

Megtörtént események alapján

Spektrumon innen, tengeren túl

iskolabusz_ramirez_magdolna-1.jpgRamirez Magdolna egykori pedagógus, gimnáziumi tanár-asszisztens. Több mint húsz év itthoni tanítás után a ‘90-es évek közepétől közel tíz éven keresztül Kaliforniában foglalkozott speciális nevelési igényű fiatalokkal, köztük Tommal, egy asperger-szindrómás diákkal. Végigkísérte a fiú gimnáziumi tanulmányait, és segített neki eligazodni az élet útvesztőjében. 

Judit: Miért indultál el Amerikába?

Magdi: A harmincas éveim közepén újra szingli lettem. Los Angelesben élő nagybátyám meghívott látogatóba három hónapra, melyből három és fél év lett – mivel ekkor ismerkedtem meg jelenlegi, perui férjemmel. Óbudán kötöttünk házasságot, és ‘96-ban költöztem ki a férjemhez.

Judit: Mit hagytál magad mögött Magyarországon?

Magdi: Mindent és mindenkit. Szüleimet, testvéreimet, rokonokat, barátokat, a tanítói pályámat és az öröklakásomat. Nem volt egyszerű itthagyni mindent, de a szerelem átsegített az akadályokon, melyeket már együtt küzdöttünk le a férjemmel, akivel végül is csak egymásra számithattunk odakint.

Judit: Beszélgetésünk apopója az autista spektrumzavar, amellyel munkád során te is találkoztál. Néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon a diagnosztika igencsak gyerekcipőben járt (hazánkban önálló rendellenességi ágnak 2003 óta számít), sokszor nem tudták azonosítani az autizmus tüneteit, könnyen rásütötték az illetőre az értelmifogyatékos bélyegét. Mielőtt találkoztál az Asperger-szindrómában érintett fiatallal, milyen ismereteid voltak erről a rendellenességről, ha egyáltalán volt bármilyen?

Magdi: Az itthon töltött tanítói éveim alatt nem találkoztam autista diákkal – legalábbis hivatalosan nem volt meghatározva egyik gyermekről sem, tehát nem volt tapasztalatom ezen a téren.  Kaliforniában egy kétnapos intenzív felkészítésben volt részem; egy kétszer hét órás előadássorozaton vettem részt többségében gyógypedagógusokkal, logopédusokkal, iskolapszichológusokkal és asszisztensekkel. Plusz képesítést nem adott, inkább úgy fogalmaznék: arra kaptunk iránymutatást, miként kell foglalkozni az autizmusban érintettekkel az iskolai kereteken belül.

Judit: Sok esetben ezeknél az embereknél a kommunikációért felelős idegpályák sérülnek. A spektrumzavarban érintettével azonos anyanyelvűként is okozhat nehézséget kapcsolódni hozzájuk, hát még akkor, ha más az anyanyelve az autistának, mint az asszisztensének. Neked mik voltak a tapasztalataid?

Magdi: Ilyen jellegű kapcsolódási problémánk Tommal nem volt. Inkább segítette a munkámat az eltérő anyanyelvi hátterünk, hiszen az akcentusom révén különböztem a körülötte lévő felnőttektől – ahogyan ő is más volt a maga módján. A másság ténye lehetett a mi jó kapcsolódásunknak az egyik magyarázata.

Judit: Milyen segítséget kap egy spektrumzavaros fiatal Amerikában?

Magdi: A speciális nevelést, oktatást igénylő tanulók Kaliforniában 22 éves korukig részesülhetnek állami oktatásban. A speciális tagozatú osztályok mindegyikében alkalmaznak tanár-asszisztenst, és amennyiben szükséges, saját személyi asszisztense is lehet az érintett diáknak. Ez utóbbit – pszichológus bevonásával – körültekintően mérlegeli az iskola és a nevelési tanácsadó; különböző tesztekkel, felmérésekkel támasztják alá a szükségességét. A szülő maga is kérhet asszisztenst a gyermeke számára. Egyéni tanulási programot kapnak – beleértve a logopédiai, pszichológiai segítséget –, melyre az Asperger-szindrómában érintett fiataloknak nagy szükségük van. Náluk nem működik az a bizonyos “szűrő”: amit gondolnak, már ki is mondják. Az én diákomnak is meg kellett tanulnia, hogy bizonyos élethelyzetre hogyan reagáljon, mikor mit kell válaszolnia. Az Asperger-szindrómában érintett emberek az egyszerű, célirányos, rövid mondatokat értik. A közmondások, hasonlatok erdejében csak bukdácsolnak, nem tudnak velük mit kezdeni, szórul-szóra értelmezik azokat, és ez okozhat kínos pillanatokat. Hadd mondjak egy példát! Az iskolában, ahol dolgoztam, az egyik tanárnő úgy mutatkozott be a tanulóknak év elején, hogy ő nagyon percíz, szigorú pedagógus, és egyébként a nevéből is látható: német származású. Mire Tom egyből kibökte, hogy akkor ön náci. Néma csend lett az osztályban. Nos, ezért kellett asszisztálnom a tanulmányai során.

Judit: Hogyan képzeljük el ezt a gyakorlatban? Ott ültél Tom mellett az iskolapadban?

Magdi: Igen! A tanév elejétől egy ideig mellette ültem, amíg meg nem bizonyosodtunk a tanárral arról, hogy a diákom önállóan is képes figyelni, követni az óra menetét. Ha szükséges volt, újrafogalmaztam, értelmeztem neki a konkrét feladatot. Amint észrevettem, hogy elkalandozik, visszatereltem a figyelmét. Volt eset, hogy ki is kellett vinnem Tomot néhány percre a tanítási óráról, mielőtt fusztrált állapotba került volna. Rendszeresen ellenőriztem a feladatait, az üzenőfüzetét, melybe bejegyezte a tennivalóit. Ezen keresztül tartottam én is a kapcsolatot a szülőkkel.

Judit: Milyen támogatói háttér létezik Kaliforniában, ahová az autizmussal élők és családtagjaik fordulhatnak?

Magdi: Az állam nagyon sokat segít a szülőknek is. Amint a gyermeküknél felmerül, hogy az autizmus valemelyik spektruma megállapítható, akkor annak megfelelően hordhatják a gyermeket szakemberekhez, vagy akár házhoz is kimehet a segítség (logopédus, pszichológus). A nevelési központokban előadásokat tartanak a szülőknek, akik aztán egyénre szabottan is kaphatnak támogatást arra vonatkozóan, hogyan foglalkozzanak a gyermekükkel, hogy neveljék a másságukban a mindennapi élet során – otthon. Amennyiben a szülők nem lennének megelégedve az iskola vagy a tanárok munkájával, az állam ingyenes ügyvédi segítséget is nyújt nekik. Feljelentést is tehetnek, és törvényes úton érvényesíthetik a jogaikat, hogy a speciális nevelésben részesülő gyermekük maradéktalanul megkapja a számára előírt oktatást, képzést.

Judit: Bizonyára nem mindegy, honnan indult a közös munka, de van olyan szint, amikor elbúcsúzhat egymástól az asszisztens és diákja. A legnagyobb kihívásnak azt érzem, amikor egy spektrumzavaros fiatal leválik segítőjéről, és kilép a nagybetűs életbe. Hogy ért véget ez a munka a ti esetetekben? Hogyan tudtad elengedni Tom kezét? Elengedted-e végleg vagy tartjátok a kapcsolatot?

Magdi: A kötődés kialakul egy idő után a tanuló és az asszisztense között, hiszen napi hat órát töltenek el egymás közelében. Érzelmileg azonban ez nem érinti meg a tanulót, pontosan az Asperger-szindrómája miatt.  A felnőtt pedig igyekszik úgy felkészíteni, és útra inditani őt, hogy a körülményekhez képest megállja a helyét. A mi esetünkben az élet hozta a megoldást az elválásra. A fiúcskából fiatalember lett, a közös munkánk eredményeként leérettségizett, majd  továbbtanult a helyi főiskolán, ahol szintén figyeltek rá, és segítették a tanulmányaiban, a szocializálódásában. Évek múlva véletlenül találkoztunk, és azóta e-mailen keresztül tartjuk a kapcsolatot; Tom informatikus lett, megnősült.

Judit: Te pedig hazatértél Magyarországra. Miért döntöttetek úgy a férjeddel, hogy itt szeretnétek élni?

Magdi: Nyugdíjasok lettünk, és nem akartunk az államokban maradni. Férjem ifjúkori vágya az volt, hogy megismerje Európát. Így az ő döntése volt, hogy hazaköltözzünk – és nem bántuk meg. Előbb felfedezzük Magyarország szépségeit, történelmi helyeit, gyógyvizeit, majd a környező országokat tervezzük bejárni, megismerni. Időközben megtaláltuk férjem részére a dél-amerikai és a perui közösségeket, így ő sem szakad el az anyanyelvétől, kultúrájától. Jól érezzük magunkat itthon.

 

Magdi Esőembere meglelte a helyét a világban; egykori segítője pedig hazatalált, mert szíve választottja mutatta az utat. Sok szép élményt kívánunk nekik az öreg kontinensen.

 

Puszipá!

 

Judit

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamasszony.blog.hu/api/trackback/id/tr5214732995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket a Facebook-on is!

Címkék

Action (1) adománygyűjtés (1) advent (1) Alaszka (2) állat (3) Amerika (1) ananász (1) Anchorage (1) Anikó (1) Anita Nagypál (1) anyaság (17) autizmus (1) a kert konyhája (1) A N Photo World (1) Baaba Maal (1) baba (3) babanapló (1) backpacker (1) Backyard Babies (1) Balaton (1) Balázs (1) Barba Negra Track (1) Bardóckyné Anikó (1) bartanics fanni (1) batory zsofia (1) bazsalikomos kert (1) Beathoven (1) beh mariann (1) Berlin (1) bicikli (1) biciklibelős (1) bőrápolás (1) Boros Péter Pöpi (1) bőrradír (1) Brisign (1) Bubán Brigitta (1) Budapest (1) Budapest Central European Fashion Week (BCEFW) (1) Citrom együttes (1) cosmopolitan (2) CSAK Design (1) család (2) családterapeuta (1) Csík zenekar (1) csináld magad (7) dalok (7) Debrecen (1) DIY (8) Duchenne féle izomdystrophia (1) egészség (2) egészséges étkezés (1) egyedi (1) egyszerűen elkészíthető étel (4) Együtt a Kecskeméti Családokért Közhasznú Alapítvány (2) EKecsap (2) élet (23) előadás (1) élővilág (6) elrontott étel (1) Eric Clapton (1) étel (1) ételek (14) Fehér Zsombor (1) feleség (3) Ferenczi György és a Rackajam (1) férj (2) film (5) Finnország (1) Fishing On Orfű (1) Flóra Hungária Nagybani Virágpiac (1) fotográfus (1) fotózás (2) főzés (9) Fradi (1) FTC (1) fülbevaló (1) futás (2) Gajatri Jóga és Terápia a Dunakanyarban (1) Ganxsta (1) gasztronómia (1) Göd (1) Gong Rádió (1) Grőbné Vadas Erika (1) Guatemela (1) gumimatrac (1) gyerek (3) gyerekek (31) hamburger (1) handmade (1) handmade by love (1) Hanna (1) Hargitay-Molnár Fanni (1) Hargitay Olivér (1) Harley Davidson (1) hasznos (1) hatha jóga (1) hátizsákos utazó (1) Helsinkii (1) ildi (2) India (1) interjú (22) Irán (1) Izsák Anna (1) Jeney Orsolya (2) jóga (2) jótékonyság (1) kaland (6) Kaleo (1) Kalifornia (1) kalligráfia (1) Kanguru (1) karácsony (12) kávé (1) kávékapszula (1) kecsap (1) Kecskemét (1) Kelley G. Tedd (1) kerekesszék (1) Kerekes Band (1) kerékpár (1) Kerényi Nóra (1) kézműves (3) kézzel írás (1) kézzel készített (7) KINCSESKAMERA (1) Kis-Tibet (1) kismama (1) kismaros (1) koncert (4) konyha (14) Kool & The Gang (1) kopaszság (1) környezetvédelem (1) kreatív (10) Kuba (1) külföld (2) kutya (4) Lajosmizse (1) Lanou (1) Lappföld (1) Levente (1) lovefolk (1) Macskajaj (1) madarak (1) magamutazom (1) Magyarország (1) Mallorca (1) marha (1) Mátyás Ildikó (1) mese (4) modellkedés (1) mokaszin (1) Mumford&Sons (1) my seven worlds (1) nagycsalád (1) Németország (1) növény (3) NPK Charolais (1) nusenka (1) oktatás (2) Olaszország (1) olívaolaj (1) Palmer (1) párok (2) Pinatex (1) pogácsa (1) POP84 (1) Porkert Krisztian (1) Ramirez Magdolna (1) RCKSTR Magazine (1) ReArt (1) recept (10) rockandroll (4) Rock az élet (1) Room 8 Photography (1) Sárosi Zoltán (1) sátor (1) sebkezelés (1) Sex Action (1) Simon Gyuri (1) Sing Sing (1) Skystar Wedding (1) slow fashion (1) sminkes (1) sorozatok (4) sport (1) steak (1) Steve Winwood (1) strapabíró (1) sütés (6) szabadnap (1) Szabó Zoli (1) szasza (1) Szasza (1) Szasza 55 (1) Szendrey Ildi (1) Szendrey Zsolt (1) szépségápolás (1) szerelem (7) Szimpla (1) szórakozás (21) szülés (1) szülésfelkészítés (1) szülés utáni regenerációs jóga (1) születésnap (2) tanfolyam (1) táska (1) Tedd Tünde (1) tél (8) Tender Toes (1) testépítés (1) testépítők (1) tetoválás (1) Tibor (1) tool (1) Tóth Anna Róza (1) Tóth Eszter (1) továbbhasznosítás (1) újrahasznosítás (1) újszülött (1) upcycling (2) upcycling napok (1) ursuslupus (2) utazás (5) útravaló tanfolyam (1) Vác (1) Váci Bodza Műhely (1) Várady Gyöngyi (1) várandós-jóga (1) varrás (1) Vasútpark (1) Verőce (1) Vincze Lilla és Barátai (1) virágdíszek (1) Virágos Pagony (1) vízálló (1) Wagner Ildikó (1) workshop (2) zene (12) zöld (4) zorall (1) Zorall (2) Címkefelhő