AnyámAsszony

Megtörtént események alapján

Kézzel írni újra menő
A kalligráfia reneszánsza

portrefoto_buban_brigi_kalligrafus_kicsi.jpgFotó: Room 8 Photography

“Kalligráfiának (görög καλλος kallos „szépség” + γραφος grafosz „írás” szavakból) a díszes, szép (folyó) kézírást, annak művészi fokú gyakorlását nevezik. Kalligrafikus írásnak szokás hívni a rendezett, szabályos folyó vagy folyamatos zsinórírást, amelynek többféle változata van, jelenleg mindegyik kiveszőben.” - idézem a Wikipédiát. Hogy igaz-e ez utóbbi állítás, arra Bubán Brigitta kalligráfussal keressük a választ.

Judit: Valóban kiveszőben lenne a kreatív szépírás?

Brigi: Inkább azt mondanám, hogy a kalligráfia a reneszánszát éli. Ahogy változik a világ, úgy célszerű nekünk is hozzásimulnunk. Míg eredetileg csupán a klasszikus kalligráfia létezett, addig mára megjelent annak modern változata is. Ez az az irány, ami egyre népszerűbb, ami miatt újszerűnek tűnhet, hisz már-már felváltja a klasszikus vonalat. Utóbbi ugyanis meglehetősen kötött műfaj, kevésbé ad teret a szabadságnak, a személyességnek, az egyedi megjelenésnek. A modern stílus – amit én is képviselek – ezzel szemben sokkal nyitottabb, szabadabb, igazítható, személyre illetve vállalkozásra szabható. Éppen emiatt igen is és nem is a válasz – annak fényében, hogy melyik irányból közelítjük meg.

dinnyes_buban_brigi.jpg

Judit: A klasszikus stílus tehát kötött, míg a modern szabad? Nem lenne egyszerűbb dolgod, ha inkább a megszokott, bevált módszereket alkalmaznád a munkád során?

Brigi: Biztos vannak olyan típusú emberek, akik a kötöttségek mentén érzik jól magukat. Én ennél sokkal nyitottabb és bátrabb vagyok. Egy igazi felfedező. Imádom, hogy lehetőségem van a kísérletezésre, a betűtípusok keverésére. Nem is tudom, egyébként hogyan lehetne megtalálni a saját stílusunkat. Amúgy nekem az ecsetfilcek a kedvenceim. Sokkal kevesebb törődést igényelnek, ezeket nem kell ápolni, speciálisan tárolni, mégis tartósak. Csak egy papírra van szükségünk, és máris írhatunk. A workshopjaimon is ezt a technikát tanítom.

Judit: Milyen visszajelzéseket kapsz a tanfolyamokon, mennyire könnyen elsajátítható, amit képviselsz? Mire elég az a néhány óra?

Brigi: Többnyire más-más szintről indulnak a résztvevők, így máshová is jutnak el a workshop végére. Viszont a tanítást mindig az alapoktól kezdem, hiszen ha azok megvannak, és jól rögzülnek, akkor arra lehet igazán építkezni, majd rátalálni a saját stílusra. Ez egy kreatív szakkör, ahonnan mindenki sikerélménnyel távozik. Ami pedig a légkört illeti: nos, nem az iskolából ismert szigorú tanár néni vagyok, nálam senki sem ül feszengve, mint egykor a legrettegettebb tanórán. A hangulat épp olyan, amilyen én is vagyok: laza és könnyed, amire péntekenként némi borral is ráerősítünk. ;)

brigi_portre_munka_kozben.jpg

Judit: Kik jelentkeznek a kurzusaidra, kiknek ajánlod a tanfolyamaidat?

Brigi: Tulajdonképpen bárki jelentkezhet. Éppen emiatt széles a skála. Úgy magánszemélyek, mint egy-egy cég képviselői. Volt már nálam rendezvényszervezéssel foglalkozó hölgy is, mert szerette volna beépíteni a kalligráfiát a szolgáltatásai közé. Van, aki teljesen kezdő, de olyan is akad, aki egy ideje már gyakorolgat, és útbaigazításra van szüksége; sőt tanárnő is, aki általános iskolásokat tanít az írásra. Azért is tartok workshopokat, mert az a tapasztalatom, hogy a legtöbben elbizonytalanodnak; tudod, amikor rájönnek, hogy a valóság más, mint amit a videókban láttak. Nem értik, miért nem tudják úgy kanyarítani a betűket, ahogy szeretnék, pedig olyan könnyűnek tűnik. A vicc az egészben, hogy a legtöbbször csupán egy apró változtatás kell a megoldáshoz: lehet, „csak” annyi volt a probléma, hogy rosszul tartotta a filcet, nem jó filcet vett, nem jó eszközt használt, nem jó felületre írt. Nagyon sok olyan apró összetevő van, amit egy videó sosem adhat vissza. A személyes találkozókon viszont azonnal fel tudom hívni a figyelmet az esetleges rossz beidegződésekre.workshop_buban_brigi_r.jpg

Judit: Mennyire befolyásolja a mindennapi kézírás azt, hogy valaki megtanulja a kalligráfiát? Ha valakinek eleve nem szép a kézírása, az bele se kezdjen, vagy van esélye esetleg ennek segítségével a hétköznapi írásképén is javítani? (Igen, rólam van szó… :D)

Brigi: Akinek alapvetően szép a kézírása, annak valószínűleg van türelme arra, hogy látványos betűket formázzon, de tulajdonképpen ennyi. Az én kézírásom például, elárulom, kifejezetten csúnya..., erre sokan rácsodálkoznak. 

Judit: Ha bevásárlólistát írsz, vagy egy rövid logisztikai célú üzenetet vetsz papírra, mondjuk az életed párjának, azt azért te sem formázod meg ilyen szépen, ugye...?:)

Brigi: Dehogy! Ilyenkor előveszem az én rút kis kézírásomat –  hisz ilyenkor nem a kifinomultságon, sokkal inkább a gyorsaságon van a hangsúly. Az a helyzet, hogy a kalligráfia és a kézírás két nagyon különböző dolog. Csak gondolj bele, kézírásnál mi a cél? Az, hogy minél gyorsabban leírjunk valamit, tehát a tollat nem igazán emeljük fel. A kalligráfiában ehhez képest extrém módon le kell lassulni. Szinte minden workshopomon elhangzik, hogy ez a legnehezebb. Ilyen formában tehát nincs összefüggés. Párhuzam inkább abban mutatkozik meg, hogy van-e valakinek kézügyessége vagy nincs. Aki a kezével kreatív, például rajzol, fest, hímez – tehát van szeme és türelme az apró dolgok kivitelezéséhez –, az nagyobb eséllyel könnyebben sajátítja el a kalligrafikus vonalvezetést, mert már eleve megvan benne valamilyen művészi hajlam.

tanitoneni_buban_brigi.JPG

Judit: Most az ördög ügyvédje leszek: ha mindenkit megtanítasz a szépírásra, nem lesznek megrendeléseid a munkáidra… :) Melyiket szereted jobban: átadni a tudást, és látni a csillogó szempárokat, vagy megalkotni egy táblaképet, megfesteni egy üvegfelületet egy megrendelődnek?

Brigi: Szeretek másokon segíteni. Azon túl, hogy ez számomra is örömforrás, tudom, hogy előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. A most készülő honlapomon is számos támogatást megadok majd, letölthető füzetek és videós segítség formájában, amelyek megkönnyíthetik az otthoni gyakorlást. Van egy zárt Facebook-csoportom, ahol gyakorlunk, rakok fel videókat, vannak kihívások, és lehet tőlem kérdezni bármikor. Sosem merült fel bennem, hogy kinevelném a konkurenciámat. Tulajdonképpen nincs is erre lehetőség, hisz annyira mások vagyunk, más stílust képviselünk, így ami tetszik valakinek, az nem biztos, hogy másnál is betalál. Ráadásul a befektetett energiát senki sem tudja elvenni tőlem. Ahhoz ugyanis, hogy maradandót alkothassunk, bizony naponta több órát is gyakorolni kell. Ez elhivatottság nélkül nem megy. Engem pedig kezdetektől az a cél vezérelt, hogy meg is éljek abból, amit olyan nagyon szeretek.

believe_buban_brigi.jpg

Judit: Miért választottad ezt az önkifejezési módot, művészeti ágat?

Brigi: Világ életemben imádtam rajzolni. Kamaszkoromban ruhákat terveztem, és igen, híres divattervezőnek készültem. Mégis közgazdász lett belőlem, ráadásul pénzügy szakon, ami – valljuk be –, nem kifejezetten kreatív szakma. Engedtem annak a nyomásnak és sztereotípiának, miszerint rajzolásból nem lehet megélni. Amikor két évvel ezelőtt megszületett a kisfiam, csak akkor fedeztem fel magamban újra a kreatív ént, vele együtt pedig a kalligráfiát is, amiről addig nem is sejtettem, hogy egy létező szakma. Hiába a sok év kihagyás, egyszerűen tudtam, hogy semmi másban nem érezhetem olyan jól magam, mint ebben a számomra csodás hivatásban. Elkezdtem hát felépíteni a vállalkozásomat, a Brisign-t. De a legfontosabb: folyamatosan gyakoroltam. Naponta több órát is, amikor a kisfiam aludt. Tökéletesítettem a betűimet, kipróbáltam eszközöket, technikákat – ettől kezdve már nem volt megállás. Talán jó példa lehet ez bárki számára, aki kételkedik az ösztöneiben.

Judit: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb ezidáig?

Brigi: A magyarországi STABILO-nak vagyok a betűművésze. Kérésükre többször készítettem már illusztrációkat, feliratokat, de a rendezvényeikre is elhívnak. Így jutottam el egyebek mellett a Cosmopolitan Blogger Days-re is (ahol  veled is találkoztam:)).

cosmo_blogger_buban_brigi.jpg

Itt az volt a feladatom, hogy megmutassam az embereknek, milyen típusú filcek vannak, azokkal hogyan kell írni, hogyan hozhatják ki magukból a legtöbbet. Imádtam ezt az eseményt, de tulajdonképpen az összes ilyet, mert bár munka, megbízás, számomra mégis a legkellemesebb időtöltés, hisz végig rajzolgathatok. Ráadásul rengeteg emberrel megismerkedhetem, ami külön öröm, mert így testközelből is átélhetem azt a fajta kíváncsiságot, ami az érdeklődőkben a kalligráfiával kapcsolatosan megfogalmazódik. Ez is az egyik oka annak, hogy reneszánszát éli a kalligráfia, mert az emberek vágynak a szép dolgokra, hisz a mai modern, gyors technikákhoz képest kifejezetten üdítő látvány, amikor valami kézzel van készítve. 

anyamasszony_kalligrafikus_felirat.jpg

Judit: Melyik volt az eddigi legkülönlegesebb megrendelésed?

Brigi: Az az igazság, hogy a kalligráfia nem olcsó műfaj. Sokan nem engedhetik meg maguknak. A megrendelőimre jellemző: valami impozáns, kifejező, extra, egyedi dologra vágynak. Egyfajta luxusnak tekinthető, éppen emiatt megtisztelő számomra, hogy másodszor is felkérést kaptam a Budapest Central European Fashion Week (BCEFW) szervezőitől, hogy én címezzem meg a díszvacsora VIP meghívottjainak szóló borítékokat.

Judit: Hogyan fejleszted magad, te kiktől tanultál/tanulsz?

Brigi: Nincs ilyen jellegű szakirányú képzés, így jobb híján magamat képeztem. Gyakoroltam. Gyakoroltam. És megint csak gyakoroltam. Másképp nem megy. Kezdetben videókat néztem, és próbáltam utánozni, amit láttam. Ez az első lépés, aztán innen lehet továbblépni egy következő lépcsőfokra. Sosem mondhatom, hogy én most kitanultam a szakmát, nincs több dolgom, hátra dőlhetek. Ez nem így működik. Folyamatosan követni kell a trendet, kipróbálni az új eszközöket, mi az, amit beépíthetünk a kínálatunkba, kísérletezni kell. Lépést kell tartani – de nem a konkurenciával, sokkal inkább a változó világgal és a benne élő, a szépségre és egyediségre egyre inkább vágyó emberekkel.


Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem meghozta a kedvemet Brigi a betűrajzoláshoz. Elő a lúdtollakkal és a töltőtollal, ecsetfilceket a kézbe! A kalligráfia legyen veletek! 

Puszipá! :)

Judit






A bejegyzés trackback címe:

https://anyamasszony.blog.hu/api/trackback/id/tr1014676370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2019.03.27. 16:26:54

@MAXVAL bircaman közíró: Az aláírás sem megy? Már csak egy X-t teszel?

szepipiktor 2019.03.27. 19:05:19

Én támogatom a dolgot, de a cím bulvár.
Ellenkezőleg, ma trend az írás tagadása, az Y generáció harcot indított ellene az egész világon.
Ja és szép munka!

szepipiktor 2019.03.27. 19:06:20

@élhetetlen: Ne hidd el birkának!
NFC-s mobilja van és a xxx-et is odaérintve írja alá!

vandorszekely 2019.03.27. 20:27:53

34 éve vettem tollat a kezembe (na jó, adták). Azóta is tintás tollat használok, a Parkerre esküszöm. Egy ideje egy Sonnet Ciselé Silver GT a "társam". Élvezet vele írni. Néznek is sokan és nagyot..