AnyámAsszony

Megtörtént események alapján

Papíron Rockstar
Avagy mestersége címere: RCKSTR


foni_regi_kep.jpg

"Főni” egy régi vágású úriember – modern köntösben, vagy még inkább farmerdzsekiben, hipszter szemüvegben. Férfibecsület. Tartás. Tisztelet – mások és önmaga iránt is. Nyerges Tamással, a RCKSTR Magazin főszerkesztőjével beszélgettünk. 

– Gyakran szólítanak “Főninek” a munkatársaid. Mit gondolsz erről? 
– Nincs bajom a megnevezéssel, de nem azért, mert ezzel is a “főnökségemet” hangsúlyozzuk, hanem csupán azért, mert akik mondták/mondják, azok – úgy gondolom – szeretettel mondták/mondják, ezért fel sem merült bennem, hogy ezzel baj lenne… Nálunk – a RCKSTR Magazin szerkesztőségében – baráti a légkör, és beszéljük meg, ki mit gondol-jellegű a hangulat, szóval a “Főni” csak formaság.

– Menő az e-mailcímed (tamas@rockstar.hu – a szerk.).
– A mail cím szinte kötelező – tekintve, hogy RCKSTR a magazin neve. Egyébként is, milyen a jó mail cím? Egyszerű, érthető megjegyezhető. Na, ez ilyen. Van benne némi rock’n’roll-nagyképűség. Csak annyi, ami – talán – még rokonszenves lehet. Illetve, ha a nagyképűség kifejezés helyett a tökös szót használjuk, akkor még rokonszenvesebb… Olyankor viszont lényegesen szerényebben mondom ki, hogy “Szia! Tamás vagyok, a Rockstar-tól”, amikor egy igazi rockstar-t hívok fel. Tudom én azt, hogy hol a helyem. :)img_2336.jpg

(Fotó: Honfi Anna)

–  Minden nap 5-kor kelsz – ez fegyelmezett emberre vall. 
– A felkeléssel sosem volt problémám, persze nem ez a hobbim. :) Sokat járok úszni-szaunázni, az utóbbi időben – lassan már egy éve – pedig terembe, edzeni. De mivel napközben sok a dolgom (hála Istennek!), és az esti edzések sosem mentek, ezért meg kell oldanom reggel. Az uszoda/szauna/konditerem pedig kinyit, így hát nincs is ezzel gond. És nagyon szeretem mindhármat, imádom csinálni, és imádom azt a kellemes fáradtságot, ami utána van, ez inspirál. Természetesen amellett, hogy az egészségem nagyon fontos. A rendszeres sport pedig – pláne, hogy ülőmunkám van – hozzájárul ehhez. Ennek pedig nem feltétlenül csak most, és a közeljövőben vannak/lesznek előnyei, pozitív hatásai, hanem az öregkorban. A rendszeres sportolás (főleg az aerob sportok: bicikli, futás, gyaloglás, úszás, stb., de nyilván minden más is) az ember életének alkonyán lesz igazán értékes. Mert ennek köszönhetően – úgy hiszem – könnyebben vesszük majd akkor a fizikai akadályokat. Szóval nekem megér ennyit a korán kelés!

 – Van egy Harley-d – igaz nem kétkerekű, hanem négylábú –, hogyan találkoztatok? Mindig kutyás voltál? 
 – Az egyik gyerekkori jó barátomnak (most is tart még ez a barátság is, hála Istennek!) óriás schnauzer volt a kölyökkorunkban. Imádtam. Elegáns, nyugodt, méltóságteljes, erős akaratú, legyőzhetetlennek tűnő, harcos jellemvonású kutyaként él az emlékezetemben. Ezért választottam én is schnauzert – igaz, Harley törpe snaci. De benne is imádom a fentebb felsorolt tulajdonságokat. Kemény kézzel kell – illetve csak kellett – vele bánni az első egy-másfél évben, azóta szinte minden percünket együtt töltjük. Maximálisan összeszoktunk, és mindig figyeljük a másik rezdüléseit. Mindent tud a Drága Direktor úr. Ez az egyik beceneve. :)

img_2087_2.jpeg

Egy időben sokat voltam egyedül (úgy értem össze-vissza, kibogozhatatlan nőügyek, egyedül élés, stb.), és egy könnyed éjszakán az egyik barátom mondta, hogy: “A kutya nem hisztizik, ha éjjel jössz haza, hanem örül neked. A kutya nem hisztizik, ha késel, hanem örül neked. Általában: a kutyád mindig örül neked.” Ez úgy megtetszett nekem, hogy el is kezdtem viccelődni vele, hogy szeretnék egy kutyát. Most már tudom, hogy magamnak vonzottam be Harley-t, de akkor ez még nem tudatosult. 

A sok jó közül az egyik, amiről nem tudok lemondani (bár most nincs motorom, de majd lesz!), az a vezetés élménye. Most éppen az autómnál ragaszkodom ehhez. Nem tudok olyan autóba beleülni, amiben ne lenne egy kis csibészség, és/vagy egy “raklapnyi” elegancia. :) Fontos, hogy ez nálam nem a külvilágnak szól. Nem csajozni járok vele, hanem vezetni szeretem. Imádom még a kis kapcsolóit is… A kutyám neve is onnan származik, hogy nagyon szeretem (én mindent nagyon szeretek? Igen. :)) a Harley-Davidson motorokat. Hála Istennek, hogy közel tíz évig birtokomban is lehetett egy, ami millió élményt, és nevelő célzatú dolgot hozott az életembe. Imádtam a könnyed pillanatait is, és imádom azt is, amit hozzám tett.

– Amellett, hogy a kutyás létforma sok kötöttséggel jár, ezek szerint kitűnő választás a szabadságharcosoknak. Mit jelent Számodra a szabadság?
– Fontos nekem nagyon. 2007 óta a barátaimmal dolgozunk saját ötleteinken, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy kötötten (pl.: "reggel 9-re érj be munkába”), mások szabályai szerint működjem. Korán kelek én magamtól is, nem kell nekem parancsolgatni. Dolgozom én késő estig/éjjelig is  – ha kell  –  ezt sem kell megparancsolni. És (csak ezt a céget tíz éve csináljuk!) most is élvezem minden percét a napjaimnak. Persze lehetne időnként könnyebb, és természetesen vannak nehezebb, esetleg bosszantó pillanatok, de imádom, és nagyon szeretem a fejlődést, és azt a tudatot, hogy van még bennünk! Például ez nekem a szabadság.

– Vidéki srác vagy, de már jóideje Pesten élsz. Miért választottad a fővárost annak idején? 
– Jó kérdés. Hálás vagyok, és nagyon szeretem a vidéken eltöltött első húsz évemet. Sok alapot ad az embernek a “paraszti” lét. Sokat tanultam apai nagyapámtól (Isten nyugosztalja!). Aki közelről ismer, tudja, hogy gyakorlatilag napi szinten említem őt. És igen, van különbség a vidéki, és a pesti srácok és lányok között. Órákig tartana (vagy sokkal tovább), ha ezt valamelyest meg szeretnénk fejteni… És nem is hiszem, hogy az én tisztem lenne. Szeretem a vidéki életet, és szeretem a budapesti mindennapokat is. Anno húsz évesen költöztem el szüleimtől két barátommal, de picit sem bántam meg!

Budapest talán a “lehetőségek hazájának” tűnt vidékről. Szabadságot, pörgést, önállóságot sejtettünk Pesten. Azt gondoltuk, hogy némi csibészséggel, tökösséggel, tenni akarással, ötletekkel itt mindent meg lehet valósítani… Ha csak a fele nem veszett volna el a naívság oltárán vagy a szórakoztatóipar mélyén… Persze húsz évesen máshol tart fejben egy ember. Ma már csak mosolygunk azokon az időkön.

– Vidékről Pestre költözni is nagy lépés lehetett. Sosem fordult meg a fejedben, hogy másik országban élj?
– Ami teljesen kimaradt nekem, az a külföldre vágyás. Sosem voltam gazdag gyerek, de nem is láttam a megoldást a külföldre menetelben. Megértem, ha valakinek kell vagy hasznos, de nálam más volt az út. Pedig társalgok angolul bármikor, tehát a nyelv sem lenne akadály, illetve ’56-os, akkor Angliába menekült rokonság is van, de mégsem. Minek? Ha itt van feladatom, akkor itt van feladatom. (Igazából másnak is, csak a külföldre menéssel halogatja. ;)) Nincs bajom a turistáskodással, szeretek utazni, ha pedig a mi hazánkat látogatják meg, örülök és remélem, hogy az ideérkezők jó emlékekkel, feltöltődve távoznak. De a külföldre költözést meghagyom másoknak. Magyarország jó hely. A lehetőségek hazája (oké, elfogadom, hogy néha nehéz, meg hogy lehetne jobb is, de akkor is): jó is itt, szép is itt, és mindent meg lehet oldani. A panaszkodó, hisztiző, értetlenkedő, felelősséget másokra hárító embertípust nem sokáig viselem el magam mellett. Aki pedig nem ilyen, az halad is a dolgaival. Szóval én magyar gyerek vagyok, és maradok is annak. A gyermekem is az lesz majd.

– Család, gyerekek?
– Kellene nekem egy karonülő! :) Jön majd! :)

– Évek óta stabil párkapcsolatban élsz. Kinőtted a csajozós időszakot – ha volt ilyen egyáltalán az életedben – vagy egyszerűen szerelmes lettél és elkezdődött egy új korszak?
– Fogalmam sincs, hogy mit hogyan növünk ki… :) Meg, hogy mit nőttem már ki, meg mit nem, azt sem tudom. Komolyra fordítva: igen, szerintem a legtöbb ember kinövi a “csajozós időszakot”. Jobb esetben. Mondjuk én sosem voltam egy csajozógép… De talán ez is a jellemfejlődés része. Mint a késés. Az állandó elkésés. Azt is ki kell nőlni. A fejlődés része, ez is a mások iránti tiszteletről árulkodik.

foni_orsival.jpg

– Hogyan nyerted meg magadnak szíved választottját? Romantikus vagy?
– Semmi különleges nem volt ebben. Társalgással indult a dolog Orsikával, kiderült, hogy van “némi” összehangoltság. És ez azóta így van. Összehangolva. Néha lazítani kell, néha újrahangolni, de azért csak működik. Ezt nem szabad lebecsülni. Hiszek az alapvető nemi szerepekben. Hiszek egy párkapcsolat kerekségében, abban, hogy a feleknek együtt kell egésznek lenniük. Hogy jön ez ide? Nem tudom. Csak úgy mondtam. :)

– Mindamellett, hogy nagyon is otthonosan mozogsz a modern világban, valami anakronisztikusságot sugárzol magadból. Van olyan kulturtörteneti időszak, amelyikben el tudnád képzelni magadat?
– Szeretek élni nagyon, több korszak is tetszik/tetszene nekem. Innen visszanézve legalább is… Az amerikai szesztilalom korszaka (az 1910-es évek végétől) is favorit, a ’40-es ’50-es éveket és ’60-as évek rock’n’roll-világát is imádnám, de ’70-es évek hippiskedése is kedvemre való lenne. És “kipróbálnám magamat” az 1800-as évek derekán is. Itthon. Magyarországon, vidéken. Együtt élve a földdel, az állatokkal. A napfelkeltével, és a napnyugtával. Nyugalmat, elfogadást sejtek ott. Ezért tetszik nagyon. Pont az ellentéte az első három példának… :)

 – Idén lesz tíz éves a RCKSTR Magazin, melyet egy barátoddal közösen hívtatok életre. Ez egy párkapcsolatban is elég hosszú idő, hát még egy nyomtatott sajtótermék életében. Hogy látod az újság jövőjét, milyen út áll előtte?
– Csinálni valóban hosszú volt, időnként rögös is – kár lenne tagadni –, de eddig imádtuk minden pillanatát. Visszatekintve egyébként nem volt hosszú. Pikk-pakk eltelt. Sokat tanultam – de szerintem az Öreg nevében is mondhatom, hogy –, tanultunk belőle. Emberileg is, szakmailag is. Sok barátot szereztünk, és nem is tudok olyanról, hogy valaki kifejezetten utálna minket. És ez is fontos! :)

img_0616.jpeg

Hála Istennek a RCKSTR Magazin (tíz év ide vagy oda) még mindig felfelé szálló ágban van. Ehhez mérten nagy terveink is vannak! :) Ezekről részleteket nem szeretnék még elárulni, pusztán csak azért nem, mert sok minden lóg még a levegőben. Vagy nevezzük inkább babonának? Mindegy. De kép, hang és lapozás is van benne bőven. És teljesen biztos vagyok abban, hogy sokak számára hasznos és szerethető dolgok lesznek – akár nézni, akár hallgatni, akár lapozni kell majd ezeket. Itt a RCKSTR-nál Péter barátommal együtt hozunk meg – szinte – minden döntést. Az Öreg nélkül (aki ismeri, így szólítja, holott nem is öreg) nem itt tartana a cég. Ez így megy már sok éve, és így is marad. Egy barátunk, volt grafikus kollégánk mondta egy alkalommal: “Úgy szeretem, hogy ti kitaláltok valamit, aztán megcsináljátok. Nem törődtök másokkal, megcsináljátok.” Így tekintünk az előttünk álló időkre is. Illetve nem is nagyon tekintgetünk (zavaró tud lenni), csak tesszük a dolgunkat.

– Magad is zenélsz/zenéltél valamikor? Miért pont ebbe a tematikába vágtatok bele anno?
– Mindenki zenél, vagy legalábbis zenélt, nem? :) Igazság szerint fel sem merült más. Ezért nem is tudom, hogy miért döntöttünk emelett. :) Lehet, hogy mert nem volt más? Így kellett lennie. Valahogy mindig is a zene körül forgott az életem. Pont a közelmúltban mondta egy gyerekkori barátom, hogy úgy mesélt rólam a feleségének, hogy “Tamás kitalálta kb. tíz évesen, hogy a zeneiparban fog élni, és meg is csinálta”. Ez persze nem ment volna – és ez nem álszerénység! – az Öreg nélkül, amiért hálás is vagyok. Egyébként a magazin is az ő ötlete volt!

– Munkádból adódóan kiterjedt az ismeretségi köröd. A magyar zenei világ sűrűjében mozogsz, biztosan sok sztorid van a celebritások színe-javával. Melyik volt a legbizarrabb élményed?
– Ezek azok a sztorik, amiket egyrészt nem mesélgetünk el, másrészt pedig írásban nem is “jön át”. ;) Nekem érdekesebb egyébként az, hogy milyen emberek azok, akikkel összehoz az élet. Együt dolgozom pl. az LGT dobosának, Solti Jánosnak a lányával. De Janibá’ olyan nagy ember a szememben, hogy köszönni is alig merek neki. :) Vagy a Firkin zenekarból Péter Jánossal. Kölyökkoromban – még egy másik formációban – hallgattam őket, manapság pedig egy nagyon korrekt emberi és szakmai kapcsolatunk van. De ilyen Ganxsta Zoli és Big Daddy Laca is. Kívülről tudom a vakerjaikat. A Kartel lemezeken nevelkedtem (a többi között, nyilván). Azóta pedig sokat dolgozunk együtt, sokat dumázunk (nem csak szakmáról), és nagy büszkeség, amikor Zoli vagy Laca elismerésüket fejezik ki! De ott a Road zenekar is. Tizenévvel ezelőtt az első bulijaikat nálunk játszották (akkoriban több rendezvényt is szerveztünk, mások mellett szintén az Öreggel), ma pedig rock/metal vonalon az egyik vezető zenekar az országban. Hála Istennek, hogy ilyen a munkám, és ilyen mindennapjaim vannak! :)

– Tervek, vágyak, akár munka terén, akár privát témában?
– Nyugodtan, jó kedvvel tudjunk működni! Családilag is, és a munka terén is. Bővebben: gyerek, vidéki házikó, nyugalom – ha a magánéletemre gondolok. És boldog lennék, ha a zeneiparban a lehető legtöbben szeretnék, és használnák a RCKSTR felületeit. Sok tervünk van, sok ötletünk szakmailag, és jó kollégáink, jó csapatban vagyok/vagyunk. Szeretem. Időből viszont jó lenne még… :) Hogy a sok ötletet meg is tudjuk valósítani. Nehéz kordában tartani magamat: mindent szeretnék! :) Persze 38 évesen már illik tudni, hogy mindent nem lehet, és mindent nem lehet egyszerre, de azért ez nehéz. :)

 – Te milyen zenekarokat hallgatsz, kik a kedvenceid?

– Az én zenei világom nagyon széles. Alapvetően rocker vagyok. Ezen a stíluson nevelkedtem (hogy rock, metal vagy melyik alműfaja, azt ne boncolgassuk), és természetesen a mai napig sokat hallgatom is ezeket.

Ugyanakkor a hip-hop/rap zenéket is nagyon szeretem, körülbelül ’92 óta. A blues nagyon nagy favorit, a rockabilly szintén. Valamint a funk és a funky zenéket pörgetem folyamatosan. És tudom, hogy szinte szitokszó, de nagyon szeretem a minőségi popzenét is. A “rockerség” –  szerintem –  közel a negyvenhez inkább egy attitűd már. Persze fontos a zene, de a világhoz, a mindennapokhoz való hozzáállást alapvetően meghatározza akkor is, ha épp üvölt a funky! :)

 – A “rockerség” mint attitűd mellett van-e olyan életfilozófiád, mottód, ami mint egy világítótorony irányt mutat számodra a kikötőben?
– A rend, és a természet. Bár ez a kettő lehet egy is, hiszen a természetben (önmagától értetődően) rend van. Szóval a természet rendje, ami utat mutat. Ha valaki keresi Istent, akkor ott meg is találja. Hiszem, hogy csak az tartós, fenntartható, és hosszútávú, ami a természet rendjével harmóniában van. És ezt a harmóniát mindenhol, az élet minden területén meg lehet találni. Ami nincs harmóniában a természettel, az nem is lesz hosszútávú. Önmagától elmúlik, kifullad.

Manapság a természet alapszabályai ellen mennek emberek. Nagyon sok példát lehetne hozni. De nem baj, majd elmúlik. Nem a sajátom a megfogalmazás (Kassai Lajos szavai ezek), de nálunk is régi alapszabály: nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Így lesz rend. És ezt a rendet nevezhetjük többféleképpen: harmónia, nyugalom, fejlődés, béke, stb-stb. Szinte mind ugyanaz. Ilyenkor lehet az ember – illetve mindig legyen! – önzetlen, szeretetteljes, odaadó, segítőkész. Valami ilyesmi. :) Ezért szoktam úgy fogalmazni, hogy hitem van, de vallásos nem vagyok.

 



Mindenkinek kell hinnie valamiben – szól a mondás. Én pedig azt hiszem, megyek és iszom egy pohár almafröccsöt "Főni" egészségére. 

Puszipá! 

Judit

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamasszony.blog.hu/api/trackback/id/tr6414537002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket a Facebook-on is!

Címkék

Action (1) adománygyűjtés (1) advent (1) Alaszka (2) állat (3) Amerika (1) ananász (1) Anchorage (1) Anikó (1) Anita Nagypál (1) anya (1) anyaság (18) autizmus (1) a kert konyhája (1) A kevesebb néha több (1) A N Photo World (1) Baaba Maal (1) baba (3) babanapló (1) backpacker (1) Backyard Babies (1) Balaton (1) Balázs (1) Barbaró Attila (1) Barba Negra Track (2) Bardóckyné Anikó (1) bartanics fanni (1) batory zsofia (1) bazsalikomos kert (1) Beathoven (1) beh mariann (1) Berlin (1) bicikli (1) biciklibelős (1) bőrápolás (1) Boros Péter Pöpi (1) bőrradír (1) Brisign (1) Bubán Brigitta (1) Budapest (1) Budapest Central European Fashion Week (BCEFW) (1) C. Szabó Helga (1) Citrom együttes (1) cosmopolitan (2) CSAK Design (1) család (2) családterapeuta (1) Csík zenekar (1) csináld magad (7) dalok (7) dalszöveg (1) Debrecen (1) DIY (8) Duchenne féle izomdystrophia (1) egészség (2) egészséges étkezés (1) egyedi (1) egyszerűen elkészíthető étel (4) Együtt a Kecskeméti Családokért Közhasznú Alapítvány (2) EKecsap (2) élet (23) előadás (1) élővilág (6) elrontott étel (1) Eric Clapton (1) étel (1) ételek (14) Fehér Zsombor (1) feleség (3) Ferenczi György és a Rackajam (1) férj (2) film (5) Finnország (1) Fishing On Orfű (1) Flóra Hungária Nagybani Virágpiac (1) fotográfus (1) fotózás (2) főzés (9) Fradi (1) freelancer (1) FTC (1) fülbevaló (1) futás (2) Gajatri Jóga és Terápia a Dunakanyarban (1) Ganxsta (1) gasztronómia (1) gitár (1) Göd (1) Gong Rádió (1) Grőbné Vadas Erika (1) Guatemela (1) gumimatrac (1) gyerek (3) gyerekek (31) hamburger (1) handmade (1) handmade by love (1) Hanna (1) Hargitay-Molnár Fanni (1) Hargitay Olivér (1) Harley Davidson (1) hasznos (1) hatha jóga (1) hátizsákos utazó (1) Helsinkii (1) időmenedzsment (1) ildi (2) India (1) interjú (24) Irán (1) Izsák Anna (1) Jeney Orsolya (2) jóga (2) jótékonyság (1) Junkies (1) kaland (6) Kaleo (1) Kalifornia (1) kalligráfia (1) Kanguru (1) karácsony (12) kávé (1) kávékapszula (1) kecsap (1) Kecskemét (1) Kelley G. Tedd (1) kerekesszék (1) Kerekes Band (1) kerékpár (1) Kerényi Nóra (1) kézműves (3) kézzel írás (1) kézzel készített (7) KINCSESKAMERA (1) Kis-Tibet (1) kismama (1) kismaros (1) koncert (4) konyha (14) könyv (1) Kool & The Gang (1) kopaszság (1) környezetvédelem (1) kreatív (10) Kuba (1) külföld (2) kutya (4) Lajosmizse (1) lakberendezés (1) Lanou (1) Lappföld (1) Levente (1) lovefolk (1) Macskajaj (1) madarak (1) magamutazom (1) Magyarország (1) Mallorca (1) marha (1) Mátyás Ildikó (1) mese (4) modellkedés (1) mokaszin (1) mompreneur (1) Mumford&Sons (1) my seven worlds (1) nagycsalád (1) Németország (1) Newroof Design (1) növény (3) NPK Charolais (1) nusenka (1) oktatás (2) Olaszország (1) olívaolaj (1) Palmer (1) párok (2) Pinatex (1) pogácsa (1) POP84 (1) Porkert Krisztian (1) prioritás (1) punk-rock (1) Ramirez Magdolna (1) RCKSTR Magazine (1) ReArt (1) recept (10) rockandroll (5) Rock az élet (1) Room 8 Photography (1) Sárosi Zoltán (1) sátor (1) sebkezelés (1) Sex Action (1) Simon Gyuri (1) Sing Sing (1) Skystar Wedding (1) slow fashion (1) sminkes (1) sorozatok (4) sport (1) steak (1) Steve Winwood (1) strapabíró (1) sütés (6) szabadnap (1) Szabó Zoli (1) Szasza (1) szasza (1) Szasza 55 (1) Szendrey Ildi (1) Szendrey Zsolt (1) szépségápolás (1) szerelem (7) Szimpla (1) szórakozás (21) szülés (1) szülésfelkészítés (1) szülés utáni regenerációs jóga (1) születésnap (2) tanfolyam (1) táska (1) Tedd Tünde (1) tél (8) Tender Toes (1) testépítés (1) testépítők (1) tetoválás (1) Tibor (1) TimeHack (1) tool (1) Tóth Anna Róza (1) Tóth Eszter (1) továbbhasznosítás (1) újrahasznosítás (1) újszülött (1) upcycling (2) upcycling napok (1) ursuslupus (2) utazás (5) útravaló tanfolyam (1) Vác (1) Váci Bodza Műhely (1) vállalkozás (1) vállalkozóanya (1) Várady Gyöngyi (1) várandós-jóga (1) varrás (1) Vasútpark (1) Verőce (1) Vincze Lilla és Barátai (1) virágdíszek (1) Virágos Pagony (1) vízálló (1) Wagner Ildikó (1) workshop (2) zene (13) zöld (4) zorall (1) Zorall (3) Címkefelhő