AnyámAsszony

Megtörtént események alapján

Mese a lányról, akinek már az óvodában is futócipő volt a jele
Avagy a hosszútávfutó vagány(os)sága


29695198_234913937073135_8044716857908442062_n.jpg

Melindát egy Ruhás Pityputyon ismertem  meg - másodszor. Állítólag egy gimibe jártunk még az előző évezredben, de ez már történelem, senki nem emlékszik erre, csak a korabeli dokumentumok említik itt-ott. Egy közös barátnőnk - felelevenítvén az egykori szalonok világát - szezonális jelleggel meg szokta hívni hölgyismerőseit magukhoz. Ezeken az összejöveteleken eszmét és megunt vagy méretváltozás okán idejétmúlt ruhadarabokat csereberélünk. Ilyen alkalmakkor szoktunk mi beszélgetni.

AJu: Tényleg így volt? A futás már az óvodában kezdődött? :)

Melinda: Sokkal régebben! :) Bölcsődés koromban kaptam egy billenős dömpert, amit tologatva igencsak szaporáznom kellett a lépteimet a lejtős utcánkban, ha nem akartam arccal felszántani az aszfaltot. Azóta is kapkodom a lábam. :) Bár míg közép- és főiskolás koromban a rövidtávot preferáltam, mostanában hosszútávon induló futó- vagy triatlon társulások tagja vagyok.

ironman1.JPG

AJu: Hogy lett a sport a mindennapjaid része?

Melinda: Minden életszakaszban mást adott és más miatt volt erre szükségem.

Amikor a gyerekek kicsik és még hőkövetős rakéta üzemmódban voltak, akkor a futás - mint házon kívüli tevékenység - vészkijáratot jelentett a monoton, eseménytelennek tűnő napokból. Jól esett egyedül lennem, kikapcsolni a - gyerek mellett folyton bekapcsolt állapotban lévő - idegrendszeremet, és hallani a saját gondolataimat. Ötleteltem, terveztem, erőt merítettem, sűrű energiák képződtek akkor, amelyekből aztán cselekedet lett. Az egyedüllét nem feltétlenül magány, nekem nagyon termékeny időt jelent.

Máskor, krízishelyzet vagy gyász idején, a futás segített vigaszt lelni. Ahogy elindultam, már az első kilométereken éreztem, hogy a görcsbe rándult gyomrom kienged, az ökölbe szorult kezem ellazul; szelídül a dühöm, sorvad a félelmem, a fájdalomzárvány felszívódik.

Megint máskor lelassít, megnyugtat. Tevékeny, dolgos napokon, amikor a munka és az intéznivalók miatt az agyam egy túl élénk, nyüzsgő hely, könnyebbséget jelent, hogy futás közben nem kell gondolkodni, csak létezni.

Amikor zavaros a nagyvilág, segít megtalálni a válaszaimat, vagy felismerni, hogy már tudom a választ, avagy azt, hogy nincs is szükség válaszra. Vagy hogy nem válaszra van szükség, hanem egyébre: elfogadásra, belátásra, bátorságra.

img_1061.JPG

AJu: Ha nem is pont bátorság, de elszántság mindenképp kell ahhoz, hogy felkelj a legszebb álmodból és a legnagyobb hideg/meleg ellenére is nekivágj falni a kilométereket, ha úgy van, akkor hajnali fél hatkor. Hogy építed be a napi rutinba ezeket a sport-szeánszokat - főleg amióta gyerekeid vannak? Mennyiben változott meg az életed?

Melinda: Az első gyerek megszületésével az életem egy hatalmas, nyitott, építési területté vált. Ketteske megszületésével a helyzet fokozódott: az építési területbe becsapódott egy meteor is. Ebbe muszáj volt rendszert vinni: minden hétvégén - kezemben a határidőnaplómmal és a családi naptárral - leülök és megtervezem a következő hetet. Szülői értekezlettől az ovis fotózáson át a fuvolavizsgáig minden belekerül, az én edzéseim is. Erre az egészséges önzésre a nőgyógyászom bátorított fel, amikor 6 hetes kontrollra mentem hozzá a szülést követően; azt mondta, hogy mostantól kezdve az én feladatom a gyerekem boldog, kiegyensúlyozott anyukájának lenni, és ha ehhez arra van szükségem, hogy hetente háromszor sakkozni járjak, akkor csináljam azt. Így kezdtem tollasozni. :) Ebbe a menetrendbe diffundált bele az úszás meg a futás később, amikor a céges triatloncsapatba kerestek beugró embert - egy lesérült kolléga helyére. A paletta azóta a terepfutással bővült, amit hétvégére ütemezek, az összes többi belefér a hétköznapokba: vagy reggel vagy közvetlenül munka után. A késő esti sport nem az én műfajom; a gyerekekkel egyidőben szoktam megkoccolni a párnát 9 óra magasságában. Az alvás az egyetlen, amiből nem engedek.

AJu: Van egy mondás, mely szerint a nap 24 órából áll, plusz az éjszaka! Ma például mikor keltél?
img_2923-resize.jpg

Melinda: Ma 8:30-kor keltem. Vasárnap én alszom a legtovább. :) A korai fekvés és kelés birodalmában telik minden hétköznapom, hétvégén azonban még a délutáni szunyóka is belefér. Így elejét veszem annak, hogy türelmetlen legyek és például fejhangon sipítozzam a gyerekekkel olyan problémák miatt, amelyek fölött egy kiegyensúlyozottabb pillanatomban simán átsiklom és gördülékenyen, játékosan megoldom.

Figyelek arra, hogy a hétvége a feltöltődésről is szóljon - mindannyiunk számára, ugyanakkor a szükséges házimunka is elvégződjék. A takarítással egyébként úgy csalok például, hogy kivettem a szótáramból a klasszikus nagytakarítást, ami lefoglal két teljes napot, helyette részleteiben végzem el a feladatokat - hétköznap. Amíg a srácok fogat mosnak, beszélgetünk és közben áttörlöm a csapokat meg a mázas fajanszt. Amíg a nagy felolvas nekem, lecserélem az ágyneműt stb. Arról nem beszélve, hogy már a gyerekeknek is vannak állandó feladataik, mint például a korlát letörlése, a szelektív szemét levitele stb. Túlzásba nem viszem, mert egyrészt az az elvem, hogy a lakás van értem és nem fordítva, másrészt tudom, hogy a gyerekeim nem arra fognak emlékezni, hogy mindig milyen szép rendezett és tiszta volt az otthonuk. Az marad meg bennük, hogy láncban hány fekete péter partit nyertek a szülőkkel szemben, meg hogy milyen szép adventi koszorút készítettünk együtt.

AJu: Sosem érezted még úgy, hogy “nincs időm semmire”? Ez csak kifogás lenne és minden ütemezés kérdése?

Melinda: Szerintem ez igazából úgy hangzik, hogy nincs időm mindenre. Mindenre amit szeretnék vagy amire - most úgy gondolom, hogy - szükség lenne.

Az én módszerem a listázás. Először felírok mindent, aztán szelektálok. Egy részét elengedem, és elfogadom, hogy idén nem fér bele a kanapévásárlás, nem jutok el Tűzföldre stb. A maradékból pedig rangsorolok: mi férjen bele a mai napba, ebbe a hétbe, és mi az, amit félreteszek és idén / a következő években nem foglalkozom vele, nem frusztrálom magam miattuk. Ezek egy füzetben türelmesen várnak a sorukra, én pedig tudok az itt és mostra koncentrálni. Az elvégzett feladatokat, intéznivalókat pedig mindig kipipálom, így jól látszik a haladás, azaz rácáfolok a tézisre, hogy „nincs időm semmire”, és megelégedettséggel tölt el, hogy mennyi mindennel végeztem.

Ami még ennél is tutibb módszer, az pedig az, ha az ember betáraz egy fél focicsapatnyi nagyszülőt. Óriási segítséget tudnak jelenteni az ügyintézés, házimunka és gyerekfelvigyázás terén. Kipróbált, bevált módszer, melegen ajánlom. :)

AJu: Ha Tűzföldre eddig még nem is jutottál el, de elég sok izgalmas helyen koptattad már a cipődet. Általában nem szokványos, turisták által közkedvelt helyekre mégy. Hogyan választasz úticélt?
img_1027.JPG

Melinda: A futás csak a hobbim, az igazi szenvedélyem a hegymászás, ezért oda megyek, ahol hegy van. 

Legutóbb Iránban jártam, mivel sokéves álmom volt a Damavand. Még a gyerekek születése előtt a férjemmel (akinek tőlem függetlenül ugyanez a becsípődése) sokat trekkingeltünk, via ferrataztunk, kirándultunk, télen jégfalat másztunk, hótalpas túráztunk; a Tátrától Norvégián át a Mont Blanc-ig sok minden belefért. 
pict0043.JPG AJu: Meggyőződésem, hogy a gyerekeinkre a tetteink vannak nagyobb hatással és nem a szavaink. Mennyire sikerült őket is megfertőzni a sporttal?

Melinda: 3 illetve 5 évesek voltak, amikor végiggyalogoltak egy 14 kilométeres utat (benne 1000 méter szinttel!), ami után a kicsinek még volt ereje focizni, a nagy pedig elhatározta, hogy felnőtt korában turista lesz. :)

Ezt félretéve nálunk messze esett az alma a fájától: a gyerekek nagyon muzikálisak, a sport kevéssé érdekli őket. Heti egy futásra el szoktak kísérni bringával, görkorival, de ennél nem több. Ez szülőként jó lecke az elfogadásról és az elengedésről; járják csak a maguk útját.
img_9438.JPGAJu: Tehát a gyerekek a maguk útján..., és Te hová szeretnél eljutni mondjuk tíz éven belül? Van bakancslistád - akár jelképes, akár valóságos?

Melinda: Szeretnék egyszer résztvenni a Tromsø-i -Midnight Sun maratonon, szeretném végigfutni az Országos Kék Túra útvonalát (az igazolófüzet pár napon belül már a kezemben lesz), és muszáj még megmásznom az Ararátot. 

AJu: Advent idején beszélgetünk, ezért eszembe jutott, vajon Neked melyik volt a legszebb karácsonyod és miért?

Melinda: Ahol élek, Wekerlén, ebben a mesevárosban minden évszak hangulatos, a karácsonyi időszak pedig különösen; a parkban lévő tízméteres fát égősor, sőt van amikor ajándékdobozok is ékesítik, amiket a helyi közösség készít és varázsol fel a fára. A legemlékezetesebb karácsony azonban határozottan a két évvel ezelőtti volt; egy számomra különösen fontos személy maga mögött hagyott egy ijesztő betegséget. Úgy éreztem, nekem van a legboldogabb karácsonyom a Földön! Nincs nap, hogy ne gondolnék rá és ne adnék hálát az új esélyért.

Melinda adventi meséje mára eddig tartott, de követhetitek lépteit az Instagram oldalán, ahol még több fotón számol be az élményeiről, útjairól, a megtett kilométerekről. 

 

Puszipá! :)

AJu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamasszony.blog.hu/api/trackback/id/tr114479858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2018.12.17. 05:15:10

Gratulálok! További célok?

AJu 2019.01.03. 23:24:59

@Burgermeister: Köszi az érdeklődést! :) Tudomásom szerint interjúalanyunk, Melinda 2019-ben Magyarország nyugati és keleti határa között tervezi koptatni a futócipőit. A Kék Túra útvonalat fogja bejárni. Mi pedig, akik a blogot szerkesztjük, idén folytatjuk az interjúkat. Köszönjük, ha követsz bennünket! FB-on is fent vagyunk: www.facebook.com/anyamasszony/
Üdv, és BUÉK!
AJu

Kövess minket a Facebook-on is!

Címkék

Action (1) adománygyűjtés (1) advent (1) Alaszka (2) állat (3) Amerika (1) ananász (1) Anchorage (1) Anikó (1) Anita Nagypál (1) anya (1) anyaság (18) autizmus (1) a kert konyhája (1) A kevesebb néha több (1) A N Photo World (1) Baaba Maal (1) baba (3) babanapló (1) backpacker (1) Backyard Babies (1) Balaton (1) Balázs (1) Barbaró Attila (1) Barba Negra Track (2) Bardóckyné Anikó (1) bartanics fanni (1) batory zsofia (1) bazsalikomos kert (1) Beathoven (1) beh mariann (1) Berlin (1) bicikli (1) biciklibelős (1) bőrápolás (1) Boros Péter Pöpi (1) bőrradír (1) Brisign (1) Bubán Brigitta (1) Budapest (1) Budapest Central European Fashion Week (BCEFW) (1) C. Szabó Helga (1) Citrom együttes (1) cosmopolitan (2) CSAK Design (1) család (2) családterapeuta (1) Csík zenekar (1) csináld magad (7) dalok (7) dalszöveg (1) Debrecen (1) DIY (8) Duchenne féle izomdystrophia (1) egészség (2) egészséges étkezés (1) egyedi (1) egyszerűen elkészíthető étel (4) Együtt a Kecskeméti Családokért Közhasznú Alapítvány (2) EKecsap (2) élet (23) előadás (1) élővilág (6) elrontott étel (1) Eric Clapton (1) étel (1) ételek (14) Fehér Zsombor (1) feleség (3) Ferenczi György és a Rackajam (1) férj (2) film (5) Finnország (1) Fishing On Orfű (1) Flóra Hungária Nagybani Virágpiac (1) fotográfus (1) fotózás (2) főzés (9) Fradi (1) freelancer (1) FTC (1) fülbevaló (1) futás (2) Gajatri Jóga és Terápia a Dunakanyarban (1) Ganxsta (1) gasztronómia (1) gitár (1) Göd (1) Gong Rádió (1) Grőbné Vadas Erika (1) Guatemela (1) gumimatrac (1) gyerek (3) gyerekek (31) hamburger (1) handmade (1) handmade by love (1) Hanna (1) Hargitay-Molnár Fanni (1) Hargitay Olivér (1) Harley Davidson (1) hasznos (1) hatha jóga (1) hátizsákos utazó (1) Helsinkii (1) időmenedzsment (1) ildi (2) India (1) interjú (24) Irán (1) Izsák Anna (1) Jeney Orsolya (2) jóga (2) jótékonyság (1) Junkies (1) kaland (6) Kaleo (1) Kalifornia (1) kalligráfia (1) Kanguru (1) karácsony (12) kávé (1) kávékapszula (1) kecsap (1) Kecskemét (1) Kelley G. Tedd (1) kerekesszék (1) Kerekes Band (1) kerékpár (1) Kerényi Nóra (1) kézműves (3) kézzel írás (1) kézzel készített (7) KINCSESKAMERA (1) Kis-Tibet (1) kismama (1) kismaros (1) koncert (4) konyha (14) könyv (1) Kool & The Gang (1) kopaszság (1) környezetvédelem (1) kreatív (10) Kuba (1) külföld (2) kutya (4) Lajosmizse (1) lakberendezés (1) Lanou (1) Lappföld (1) Levente (1) lovefolk (1) Macskajaj (1) madarak (1) magamutazom (1) Magyarország (1) Mallorca (1) marha (1) Mátyás Ildikó (1) mese (4) modellkedés (1) mokaszin (1) mompreneur (1) Mumford&Sons (1) my seven worlds (1) nagycsalád (1) Németország (1) Newroof Design (1) növény (3) NPK Charolais (1) nusenka (1) oktatás (2) Olaszország (1) olívaolaj (1) Palmer (1) párok (2) Pinatex (1) pogácsa (1) POP84 (1) Porkert Krisztian (1) prioritás (1) punk-rock (1) Ramirez Magdolna (1) RCKSTR Magazine (1) ReArt (1) recept (10) rockandroll (5) Rock az élet (1) Room 8 Photography (1) Sárosi Zoltán (1) sátor (1) sebkezelés (1) Sex Action (1) Simon Gyuri (1) Sing Sing (1) Skystar Wedding (1) slow fashion (1) sminkes (1) sorozatok (4) sport (1) steak (1) Steve Winwood (1) strapabíró (1) sütés (6) szabadnap (1) Szabó Zoli (1) Szasza (1) szasza (1) Szasza 55 (1) Szendrey Ildi (1) Szendrey Zsolt (1) szépségápolás (1) szerelem (7) Szimpla (1) szórakozás (21) szülés (1) szülésfelkészítés (1) szülés utáni regenerációs jóga (1) születésnap (2) tanfolyam (1) táska (1) Tedd Tünde (1) tél (8) Tender Toes (1) testépítés (1) testépítők (1) tetoválás (1) Tibor (1) TimeHack (1) tool (1) Tóth Anna Róza (1) Tóth Eszter (1) továbbhasznosítás (1) újrahasznosítás (1) újszülött (1) upcycling (2) upcycling napok (1) ursuslupus (2) utazás (5) útravaló tanfolyam (1) Vác (1) Váci Bodza Műhely (1) vállalkozás (1) vállalkozóanya (1) Várady Gyöngyi (1) várandós-jóga (1) varrás (1) Vasútpark (1) Verőce (1) Vincze Lilla és Barátai (1) virágdíszek (1) Virágos Pagony (1) vízálló (1) Wagner Ildikó (1) workshop (2) zene (13) zöld (4) zorall (1) Zorall (3) Címkefelhő