AnyámAsszony

Megtörtént események alapján

A rock 'n' rolltól a namasteig

20414009_1483766108351112_9070196741372531348_o.jpg

Úgy tíz évvel ezelőtt még egy lánycsapatban dobolt. Aztán előjött a szerelés mögül, de a rock ‘n’ roll maradt. Évekig olvashattuk koncertbeszámolóit, ajánlóit és életvezetési tanácsait egy országos programmagazinban. Volt sajtóreferens az egyik legismertebb pesti underground szórakozóhelyen, és megannyi színfolt élénkíti még a múltját. Manapság egy négyéves kislány édesanyja, mindemellett jógázik és rajzol - hol papírra, hol narancshéjra, hol pedig másokra vagy saját magára. De míg sokakon a ráncok, rajta csak a tetkók szaporodnak.  Ismerjétek meg Ti is Lucát!

AJu: Akár könyvet is írhatnál, annyi élményben volt már részed ifjú korod ellenére. Melyik időszakban érezted magad a legjobban és miért akkor?

24799282_1607488625978859_3564037895214108169_o.jpg

Luca: Nehéz lenne kiemelnem csupán egy időszakot az elmúlt 32 évből, mióta le- vagy megszülettem ebben a formában. :) Minden apró kis momentumnak megvan a maga szépsége és nehézsége, az összes könnycsepp és kacaj egy óriási tanítás. Végül is, tanulni és tapasztalni jöttünk, nem? Fontos, hogy az ember élje meg lényének egészét, ami az én esetemben folyton változó, néha kicsit komplex. Sokszor összeférhetetlen dolgoknak adok otthont magamban és még csak nem is tudatosan. Számomra az aranyközépút úgy jön össze, hogy mindkét véglet egyszerre találkozik. :) Például - nagyjából közvetlenül azután, hogy tizenéves koromban elég sokat meditáltam - imádtam rockzenekarban játszani.

fb_img_1488655762406.jpg

Majd aztán később a rengeteg italozást és éjszakázást a jóga váltotta. A közelmúltból említhetném még: számomra nagyszerű az is, hogy pár hónapja elkezdtem rasztázni a hajam (és még egy piercinget is rittyentettünk a szalonban, ahol dolgozom). De legcsodálatosabb dolognak azt élem meg, hogy a kislányom anyukája lehetek.

img_7647.jpg

AJu: Ha már a kislányod szóba került... Az apukájával hogyan ismerkedtetek meg?

LucaViszonylag lusta ember vagyok - persze attól is függ, hogy miről van szó -, a tömegközlekedés például igencsak nehezemre esik. Ha tehetem, gyalogos távolságban oldok meg mindent. Így volt ez a jógaórával is: mivel ma már nagyjából minden sarkon akad egy terem, eljártam a hozzám legközelebbibe. Jól belevetettem magam, hetente kb. ötször is részt vettem az órákon és ennek köszönhetően igen hamar megéreztem, hogy fontos folyamatok indultak el bennem. Aztán a tanárom egyszer csak eltörölte az egyik óráját, és teljesen kétségbeesve keresgéltem, hogy mit találhatnék még a közelben. Szó sem lehetett arról, hogy én egy napot kihagyjak! Rick (Ricardo Martinez, a szerk.) óráját találtam, és az a vicces, hogy csak az én megüresedett napomon tartott órákat éppen abban az utcában, ahol laktam. Akkor már nagyon kíváncsi voltam az ashtangára is (előtte hatha órákon vettem részt), így egyértelmű volt, hogy oda kell elmennem és én elmentem. :)img_9189.JPG

AJu: A párod dél-amerikai, otthon három nyelven is folyik a disputa (és még nem beszéltünk a kutyáról). Milyen szépségei és nehézségei vannak a multikulturális családi életnek?

Luca: Szerintem óriási előny a lányomnak, hogy ilyen sok nyelv ivódik be a tudatába már születése óta. Gondolkodás nélkül átvált a nyelvek között egy mondaton belül is, neki ez teljesen természetes. Vannak eltérő szokásaink, nézeteink a párommal, ez esetenként nehézségeket szül, de végül valahogy mindig megtaláljuk a közös hangot. Ettől függetlenül inkább izgalmasnak élem meg a két eltérő világ találkozását egy családi fészekben. Ki gondolná, hogy a csepeli paneltelepről kitörni vágyó leánygyermek egyszer összetalálkozik egy venezuelai jógaoktatóval? Persze, sok ilyen sztori van és biztos vagyok abban, hogy mindegyik nagyon szép, de minimum tanulságos. Annak különösen örülök, hogy a gyermekemet már ilyen kis korban is ennyi impulzus éri (különböző kultúrák, nyelvek, szokások).

AJu: Mit ad neked a jóga, mi változott benned, körülötted, amióta gyakorlod?

37802449_10217130168356347_6683807056400482304_n.jpg

Luca: Hm... mindent és minden. :) De tényleg: a testre, lélekre, elmére, mindenre jó hatással van. A komoly szintű jógázásnak (speciel astanga jógára gondolok) is megvannak a nehézségei egyébként, mert minden tisztulási folyamat fájdalommal jár.  Ha valaki sportként űzi, azt nem nevezném jógának, inkább csak tornagyakorlatnak.

AJu:Többször is jártatok Indiában, volt, amikor a lányod is veletek utazott. Mit csináltatok?
img_2177.JPG

Luca: Általában jógázni mentünk Dél-Indiába, Keralába. Emellett ittuk a friss kókuszvizet, fürödtünk a tengerben, láttunk elefántokat, csináltattunk hennát, a helyiek törzshelyére jártunk enni. Északabbra is ellátogattunk (azt még a gyerek születése előtt): Varanasiba, ahova meghalni járnak az indiaiak, illetve Rishikesht is megnéztük, még sétálgattunk is a Gangesz csodálatosan tiszta vízében. A nagyvárosokat igyekszünk kerülni, túl zajosak, zsúfoltak...  

AJu: Venezuelába készültök az év végén, jövő év elején - nem első alkalom már ez sem. Milyen érzések vannak benned, milyen várakozással vágsz neki az útnak?

img_9168.JPG

Luca: NAGYON várom, nem kérdés! Szívem mélyén én is egy kis dél-amerikai latina vagyok (na meg tibeti buddhista szerzetes is, persze). A hely adottságai tökéletesek: tenger, hegyek, Amazonas, gyönyörű virágok és ízletes gyümölcsök, egész évben 26-28 fok van..., egyszerűen csodálatos. Ezt ellensúlyozván a jelenlegi diktatórikus rendszer viszont mindent elkövet, hogy a paradicsomból pokol legyen... Nagyon nehéz kint a gazdasági- és (már egy ideje sajnos) a közbiztonság helyzete is. Remélem, hogy nem lesz baj!

AJu: Jól rajzolsz. Bár a tetoválást nem olyan régóta űzöd, de abban is nagyon ügyes vagy. Hogyan képzed magad, miként lesz ennek mestere valaki?

img_20170929_093156.jpg

Luca: Akkor világosodtam meg, hogy ezzel szeretnék hivatásszerűen foglalkozni, amikor állapotos voltam. Aztán az alapfelszerelést akkor szereztük be, amikor a csajszim kettő, azaz kettő hetes (!) volt. Időzítés, jee! :D Tehát otthon kezdtem el "űzni az ipart", de éreztem, hogy ez így nem jó. Nem volt segítségem, nem terelgetett, tanítgatott senki. Idén szeptemberben elkezdte a lányom az óvodát, és ekkor kerültem be egy jónevű tetováló szalon csapatába, ahol a nagyszerű munkatársaim szárnyaik alá vettek, igyekeznek korrigálni a rossz berögződéseimet. Úgy érzem, már ennyi idő alatt is rengeteget tanultam. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Az astanga jógára visszatérve Pattabhi Jois - nézzetek utána ;) - mondása: Do your practice, and all is coming!

AJu: Vissza tudsz emlékezni az első mintára, amit felvarrtál valakire?

Luca: A páromra varrtam egy magyar kalocsai jellegű virágmotívumot. :)

AJu: Ha lenne lehetőséged rá, de csak egyre, melyiket választanád a három közül?

  1. Egy színpadon játszani XY-nal (itt majd segíts, ki a nagyágyú, akitől elalélsz… :D )
  2. Felvarrni egy tetkót ZZS-re (dettó)
  3. Egy évig tanulni egy igen neves jógás nagyágyútól

maynard.jpg

Luca: Talán az 1-est választanám! :) Rettenetes (nagy) Tool-rajongó vagyok! Az egy színpadon játszást talán kihagynám (nem szívesen kutyulnék bele a zenéjükbe), de például egy kézfogást nem vennék zokon. :D Mondjuk, ha jobban belegondolok, akkor szívesen tetkóznám bármelyiküket a zenekarban, és akkor mégiscsak a 2-est választanám. A párom szerintem elég nagyágyú a jóga terén. :)   

AJu: Mire vagy eddig a legbüszkébb az életedben?

Luca: Az életemre? :) Amúgy a gyereket is mondanám, de ő nem az én életművem, hanem a sajátjáé.

AJu: Hogy látod magadat 30 év múlva?

Luca: Tinédzser lelkű nagymamika, hosszú fehér rasztahajjal, szétvarrt ráncos bőrrel. Az a tervem, hogy majd le tudok hajolni. :) A lányommal biztosan jó barátságban leszünk, elképzelem, ahogyan beülünk valahova borozga.. khm, teázgatni. Remélem, hogy tetoválhatok még akkor, hogy utazgathatunk, hogy aludhatunk sokat. Persze ezt nem tudhatom. Leszek még addig? És ha nem is leszek ráncos? És ha egyszer időközben nem veszem észre és felnövök? Akkor aztán lőttek az egész tervnek.

AJu: Közeledik a Karácsony, neked mi szerezne leginkább örömet?

Luca: A felnőtt, anyai énem egy békés, meghitt családi együttlétre vágyik. A gyermekibb oldalam pedig igazán örülne Tool-koncertjegyeknek.:D

Reméljük, hogy Luca anyai és gyermeki énjének is boldogan telnek majd az ünnepek. Az Anyámasszony csapata nevében kívánunk neki is, és minden kedves olvasónknak kellemes ráhangolódást az adventi időszakra.  

 

Puszipá! :)

 

AJu

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamasszony.blog.hu/api/trackback/id/tr4814405186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.