AnyámAsszony

Megtörtént események alapján

Buli vaaan!
Csak aztán ebédre hazaérjünk..!

paso2015_2-1-600x508.jpg

A vasárnap délelőttöt szépreményű bulimariskák és jövendőbeli partihuligánok között tölthettem. A PASO (Pannonia Allstars Ska Orchestra) adott rendkívüli gyerekkoncertet a MÜPA cirkuszi sátrában. Erre az alkalomra Kismackó is felkötötte a legszebb nyálkendőjét, Nagylány meg felhúzta volna a kopogós cipőjét a pörgős szoknyájával, ha nem repkednek a mínuszok (anyukája azért felvette a magáét... :) ). De repkedtek, majdnem úgy, mint jómagam, aki utoljára kb. 5 éve jártam az egyik kedvenc zenekarom buliján. Nagy volt bennem a várakozás, és ezt bőven túl is szárnyalták a fiúk. Látszott, hogy sok próba, és alapos felkészülés előzte meg a fellépésüket. Beletettek apait-anyait; lévén, többen már maguk is családos emberek, gondolom, élesben tesztelték a dalátiratok szövegeit, a mondókák zenei betéteit. Elképzelem, ahogy Lipi Brown otthon gyakorolja a kettő-kettős ütemezést, míg csemetéi fazekakon, lábasokon kísérik őt.

Ahogy már említettem, kint fagyott, de odabent forró volt a hangulat. Krsa, a frontember (azaz Lord Panamo) még a zakójától is megszabadult, pedig ez igen ritka jelenség. A kemény mag B-közép tudhatja, Kristóf még a legnagyobb kánikulában sem válik meg a védjegyévé lett fehér ruhadarabtól vagy talán egyszer történt már ilyen a karrierje alatt - szerencsésebbek tanúi is lehettek ennek, csakúgy, mint mi tegnap.)

Az ígéret szerint jamaicai ska-köntöst kaptak a jól ismert gyerekdalok (a Kalákától a Nandu például előzetesen nagyon ígéretesnek tűnt és nem is okozott csalódást), de a saját számok átírt szövegei is viccesnek hatottak: gyerekeknek-felnőtteknek egyaránt fogyasztható kiszerelésbe csomagolták.

A műsor vége felé egy dramaturgiailag jól megválasztott pillanatban megjelent a mikulás is, aki kisebb ajándékokkal kedveskedett az aprótalpúaknak - igaz, mi pont lemaradtunk róla (biztos Krsa levetett zakója lelassította a reakcióidőmet és nem tudtam elég szemfüles lenni, hogy a megfelelő pillanatban odacipeljem a gyerekeket.)

Nem maradt el az ugrálás, tapsikolás, kurjongatás - igazából minden olyan volt, mint a hagyományos esti bulikban. Amikor kiléptünk a sátorból, világos volt (mint a régi szép időkben, amikor hajnalig roptuk), fel is tettem a nosztaligikus kérdést a Kedvesnek: no, mivel megyünk haza? Éjszakaival vagy taxival? Aztán illedelmesen, konszolidáltan beszálltunk az autóba, hogy elguruljunk a nagyiékhoz ebédelni.

A partiarcok kidőltek az első pirosnál. Hiába, no, sok volt nekik a kakaó. És tényleg: a hangerő valóban (kis)embertpróbáló volt - vagy csak én szoktam el a decibelektől (legalábbis más hangterjedelemben szenvedem el ezeket a mindennapokban). A gondosan megvásárolt hangtompítós fülesek persze otthon maradtak - minekutána a kicsik kinyírták azokat, még mielőtt élesbevetésre vihettük volna. Mindegy. Egyszer kibírták a hangerőt. Kismackó még mély álomba is szenderült a koncert végére, látszólag nem zavartatta magát.

A program jó üzleti válallkozásnak tűnhetett volna, ha nem adják mindössze 500 Ft-ért a belépőjegyet. Ez igen kedves kezdeményezés a családok felé, akik a jövö ska-nemzedékét nevelgetik - ezt azért a PASO is tudja. Nyilván ugyanezek az emberek tomboltak 10-15 évvel ezelőtt az első sorokban, akikkel tegnap együtt örültünk a Hungarian Dish-nek vagy a Tenkes kapitányának - merthogy azért ezeket is eljátszották… :)

Nagy riszpekt a PASO-nak és a MÜPA-nak, köszi az élményt!

Ne feledjétek, két ember között a legrövidebb út egy mosoly! :)

AJu

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamasszony.blog.hu/api/trackback/id/tr9613472181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.